Afrikáról nem éppen az IT-szektor jut eszünkbe, pedig tech szempontból legalább olyan érdekes a kontinens, mint a szafaris természetfilmek, már persze nem úgy, ahogy a Szilícium-völgybeli űrtechnológia, hanem a maga módján. A minap zseniális cikkre hívták fel a figyelmemet (köszi, Balázs!), ami az egész mobil-, illetve okostelefon-sztoriról lehengerlően más képet mutat afrikai szemszögből, mint ami a mi kis európai(szerű) agyunkban él, és pláne fényévekre esik attól a felfogástól, ami az amerikai tech szektorból áramlik felénk.

Ők milyen technológiát használnak majd, ha felnőnek?

Az Economist egyik kiadványában (Intelligent Life) megjelent cikket nem akarom megismételni, mert egyfelől túl hosszú, másfelől meg érdemes elolvasni az eredetit. Számomra a legfontosabb üzenete, hogy borzasztóan korlátozott feltételek között mennyire alternatív módon használják a rendelkezésre álló technológiát Afrika szívében, látszólag primitív, banális megoldásokkal, és az alig pár év alatt akár több ezer dollárról néhány dollárra esett költségek révén egyre szélesebb tömegek számára elérhető áron, még az afrikai életszínvonal mellett is.

Olyan készülékekkel és technológiával, amit egy teljesen átlagos felhasználó már Magyarországon is megmosolyogna, szinte bármit megoldanak. A paletta egyszerű „háztartási” hackektől (sms-sel induló kávéfőző) kezdve a háztáji vállalkozások ügyvitelét segítő alkalmazásokon át ("ős-Nokia" készülékekről beszélünk) a kiszámíthatatlan és sok helyen egyszerűen nem létező postát helyettesítő, mobilok közötti készpénztranszfer-szolgáltatásig terjed (az M-Pesán keresztül a Safaricom csak Kenyában 1 milliárd dollárnyi transzfert hajt végre idén).

Kultúrmisszió és biznisz egyszerre

A másik érdekes kérdés, hogy a nyugati nagyvállalatok hogyan igyekeznek kiaknázni az üzleti szempontból jóformán szűz kontinensben rejlő lehetőségeket. Az Economist cikke alapján a Vodafone jó alaposan benézte például a kenyai piacot: a Safaricom 12 millió ügyfelet szolgál ki napjainkban, miközben 2000-ben csupán 20 ezer előfizetője volt, és az akkori tulajdonos Vodafone úgy ítélte meg, nem is lesz több 400 ezernél mostanság. Hát lett, a Safaricom pedig Kelet-Afrika egyik legnyereségesebb üzlete.

A cikk három vállalatot említ ezen kívül: Facebook, Google és Nokia. A Facebook törekvése, hogy idejekorán meghódítsa az afrikai felhasználók szívét, érthető. A közösségi portál durván 600 milliós felhasználói bázisához képest a most elérhető 84 millió internetezésre képes mobiltelefon óriási addicionális - bár egyelőre fizetésképtelen - piac (a szám ráadásul erőltetett ütemben növekszik). A Facebook tényleg maga az internet a legtöbb afrikai felhasználó számára, és a fiatalok életét egyre inkább meghatározza a „nullás” szolgáltatás, aminek segítségével díjmentesen érhetik el mobiljukról a közösségi portált.

Ezzel együtt is érdemes azért kiemelni: a Facebook nem formálja át a társadalmat, a látszat ellenére sem épít új hidakat ott, ahol egyébként szakadékok húzódnak, az arab, illetve az észak-afrikai térség forrongását „közösségi média forradalmaknak” beállítani pedig súlyos tévedés (erről a másik homokozómban, a Zugfirkászon írtam). Mindezzel szemben a FB érdeme, hogy megerősít és kiegészít meglévő kapcsokat, az egyre kevésbé működőképes tradicionális modellek mellett új utakat nyit a közösségek szerveződésében.

A Google technológiával támad

Nemcsak a Facebook igyekszik viszont az internetre nyíló ablak szerepét betölteni az afrikai piacon, a Google szintén nagyon nagy erőkkel próbálja meghódítani a kontinenst. A két vállalat felfogása közötti különbség itt is kézzelfogható: a Google lehengerlő technológiai fölényével igyekszik felülkerekedni a nyelvi töredezettségen, automatikus valós idejű szövegfelismeréssel és fordítóalgoritmusokkal támad a Facebook „social” megközelítésével.

Kultúrmissziónak sem utolsó, de ahogy a Facebookot vagy a Twittert sem tekintjük karitatív szervezetnek, a Google céljai is elég világosak: az erősen soknyelvű piacon beszéd- és nyelvfelismerésre képes androidos készülékek óriási lépéselőnyt jelenthetnek majd az egymilliárdos piacon. Pláne mivel a cikk szerint is a nagy rivális Apple „sehol sincs Afrikában, és nem mutat érdeklődést a demokratizálás felé”.

(A Google egyébként nemcsak ezen a fronton nyomul, épp a napokban jelentette be az Umbono nevű dél-afrikai startup-inkubátor elindítását, amelynek keretében a kiválasztott afrikai startupok 25-50 ezer dolláros befektetést, szabad iroda- és internethasználatot, valamint mentori segítséget kaphatnak.)

Persze mindez csak akkor igaz, ha tényleg hamarosan továbblép a piac. A fejlett világban egyértelműen formabontó innovációnak számító okostelefonok a fejletlen afrikai piacon paradox módon nem jelentenek előrelépést a kulcsfontosságú paraméterekben: sérülékenyek és nagyon sok energiát fogyasztanak a most használt modellekhez képest, szélessáv nélkül ráadásul a tudásuk nem is különbözik lényegesen. A technológia persze ritkán fejlődik visszafelé, előbb-utóbb a vidéki Afrikában is előretör az új generáció, újabb hatalmas lökést adva az afrikai technológiahasználatnak.

Nokia 1100: Az afrikai horgászok kedvence: úszik a vízen, könnyen szétszedhető, és ha megszárad, vígan működik tovább.

Itt jön a képbe a Nokia, amelyik egyértelműen uralja az afrikai készülékpiacot az elpusztíthatatlan Nokia 1100 és hasonló termékei révén, és állítólag a Coca Cola után a második legismertebb márka a kontinensen. Azt tudjuk jól, hogy üzletileg eddig milyen sikereket hozott a vállalatnak (semmilyet), hogy az okostelefon-piacot kiengedte a kezéből, és a feltörekvő piaci tömegtelefonokra koncentrált, de vajon képes lesz-e ezt a jelenben nem túl profitabilis pozíciót igazi piaci előnnyé kovácsolni? Bízzunk benne, mert az egyúttal azt is jelentené, hogy jelentős fejlődés ment végbe Afrikában.

Óriási utat kell még megtennie Afrikának

Az afrikai piac - nemcsak a technológiai szektor - növekedési potenciálja hatalmas, de nem véletlenül illetik a pénzügyi szakik a frontier market, azaz nagyjából a határzóna piac címkével, ami egészen leegyszerűsítve annyit tesz: még ahhoz is fejletlenek, hogy feltörekvő piacnak tekintsék őket. A válságot megelőző időben hatalmas divat volt ezekről a piacokról beszélni, de azóta valahogy eltűntek ezek a hangok, lényegesen kevesebben hajlandók és képesek vállalni az ezen piacok jelentette üzleti és pénzügyi kockázatokat.

A kontinens fejlődése ráadásul távolról sem olyan egyirányú, mint például a sokat emlegetett kínai növekedés. Elég ha csak a nemrég még mintaállamnak számító Elefántcsontpart brutálisan véres polgárháborújára vagy az észak-afrikai eseményekre gondolunk, hogy világos legyen: az, ha Afrikában valahol látszólag nyugalom és relatív prosperitás van, a mai napig nem jelenti, hogy másnap ne borulhatna lángba az egész.

Az Economist cikke viszont nagyon pozitív, úgy tűnik, a mobilkommunikáció terjedése minden korábbinál tartósabb és markánsabb áttörést hozhat, sőt, valójában az áttörés tanúi vagyunk épp most.

És most közösen hallgassunk meg egy idevágó klasszikust: