Van ez az érdekes pletyka arról, hogy a Google felvásárolná a Twittert. Inkább tűnik hangulatkeltésnek, mint valós hírnek, de nem tökéletesen hülyeség. Legalábbis lamentálni érdemes lehet rajta.
Az interneten nem biztos semmi
Íme, egy gyönyörű ábrán szemlélteve, amit már a Facebook értékeltsége kapcsán is pedzettem, nevezetesen, hogy milyen nehéz is értékelni a bődületes növekedési kilátásokat, de az egyik hónapról a másikra fenekestül felforduló stratégiát és bizonytalan környezetet a felfutó internetes cégeknél.
A fenti ábrát a Morgan Stanley készítette a LinkedInről (egy nagyobb elemzés részeként), az üzenete pedig nagyon egyszerűen ennyi:
1) Alapesetben a részvény egy év múlva 235 dollárt érhet a MS érvei alapján.
2) De ha a legpesszimistább forgatókönyv jön be, akkor lehet, hogy csak 145 dollárt ér.
3) Ellenben ha minden csuda jó lesz, akkor az érték elmehet 280 dollárig is.
A módszerrel nincs semmi baj, bevett szokás, hogy mivel nem ismerjük a jövőt, igyekszünk legjobb, legrosszabb és "átlagos" forgatókönyvekre elemzést gyártani, a valóság pedig valahol ezek között/körül lesz. A probléma az, hogy itt a felső érték duplája az alsónak, azaz extrém nagy a bizonytalanság. Márpedig egy befektető számára nagyon nem mindegy, hogy plusz vagy mínusz 30 százalék a fundamentális potenciál egy papírban.
Ez volna a Nagy Facebook Csoda?
A Facebook kedden egyszerre ütötte ki a nyeregből a Google-t, a LinkedIn-t, a Yelpet, saját magát meg a fél technológiai szektort, és az internet történetének legjelentősebb mérföldkövét (sőt, az igazi internet kezdetét) jelentette be a Graph Search formájában, ami után az univerzum egyetlen molekulája sem lesz már olyan, mint előtte. Soha hasonlóra még senki nem vállalkozott, és a Facebookon kívül nem is lenne képes rá, mert ha megpróbálná, egy halk pukkanás és diszkrét füstfelhő kíséretében eltűnne a Föld felszínéről.
Végre egymilliárd felhasználó kereshet rá ezentúl, hogy "nagymellű szőke lányok a barátaim barátai között, akik szeretik a tonhalkonzervet és jártak már a Hortobágyon". Csodálatos korban élünk!
Imádja a tőzsde a LinkedInt
Azért jó, hogy most már több mint kétéves mútra tekint vissza a Dotkom, mert szépen elő tudok venni korábbi anyagokat, és az akkori elméletek mellé odatenni az azóta látott valóságot. Ha jól fest a kép, akkor büszkén elő is tárhatom, most is egy ilyen történet következik a LinkedInről.
Az IPO környékén arról írogattam még másfél éve, hogy hiába a nagy hápogás a közösségi média lufi fújásáról, a LinkedIn kifejezetten jó kis cég, stabil üzletmenettel, tetszetős kilátásokkal, ami nem jelenti persze, hogy nyílegyenesen vezetne felfelé a részvény útja. Eddig úgy tűnik, beigazolódott a dolog, legalábbis összeomlásnak nyoma sincs. Pedig a Facebookot keményen lepofozták ezalatt.
A kulcs: a tőzsde nemcsak a számokat nézi, az imázsnak legalább ugyanakkora szerepe van. A LinkedIn pedig kiváló imázsnak örvend a befektetők körében.
A LinkedIn sztori korábban a Dotkomon:
Forrás: LinkedIn Talent Solutions
Kis vállalathatározó kezdőknek és haladóknak
Ha meg akarsz különböztetni egy gagyi céget egy valóditól, elég ránézni a negyedéves gyorsjelentés körüli hivatalos kommunikációra. Közelmúltbeli példa:
Zynga: A gyorsjelentés kötelező elemei mellé közzétett prezentáció egyetlen dologról szól, méghozzá arról, hogy az elfogadott sztenderdek (GAAP) szerint kimutaott eredmények helyett hogyan számítják a saját mutatóikat. Azaz szimpla magyarázkodás az egész. A lényeges infókat meg túrja ki az elszánt érdeklődő a hivatalos SEC dokumentumokból, hátha megunja a kutakodást.
LinkedIn: Tiszta, rendezett prezentáció, egyértelmű grafikonokkal, számszerű adatokkal, csak egyetlen dia szól a reconciliationről, azaz a GAAP és a korrigált mutatók kapcsolatáról, mindez ráadásul a Slideshare-re feltöltve, és beágyazva az oldalba (persze ne feledjük, hogy hazai pályán mozognak, hiszen a LinkedIn nemrég felvásárolta a Slideshare-t). Emellett egy részletes táblázatot is közzétesznek negyedéves bontású adatokkal, pdf formátumban, böngésszen ki-ki kedvére.
Nem véletlenül háborogtam nem olyan régen hasonló indokok miatt a Groupon jelentésén is, ugyanaz a kategória, mint a Zynga. Hulladék.
Olvasnivaló a Dotkomon: A Groupon még mindig inkább vicc, mint nem
LinkedIn: tényleg ez lenne a nagy buborék?
Az elmúlt hetek egyik legnagyobb történése a tech szektorban kétségtelenül a LinkedIn tőzsdei kibocsátása volt, a társaság részvényei akkorát ugrottak az IPO (initial public offering, azaz elsődleges tőzsdei kibocsátás) után, hogy a dotkombuborék-hívők rögtön bizonyítottnak látták minden feltételezésüket. Pedig a LinkedIn-sztori sok érdekességet tartogat ugyan, és talán némi túllelkesedés is övezi, de semmivel nem vagyunk vele közelebb a Második Nagy Internetes Összeomláshoz, mint nélküle.
A lufi-illúzióra persze erősen rájátszik a bődületes árfolyamemelkedés, amit a LinkedIn részvényeinél láthattunk. A 45 dolláros kibocsátási árfolyam után egészen 122 dollárig is elszáguldott a részvény az első napon - bár a végére „csak” 109 százalékos emelkedés maradt -, és még pénteken is közel 90 dolláron zárt. A látszólag elsöprő kereslet ugyanakkor legalább annyira a mesterségesen alacsonyan tartott kínálatnak volt köszönhető, mint a hatalmas érdeklődésnek, ami igencsak zárójelbe teszi a lufipróféták baljóslatait.
Az igazi internetes buborék: az infografika
Ez a bejegyzés nem kimondottan szakmai témáról szól, de szerintem szorosan kapcsolódik az aktuális webes trendekhez, nem mellékesen pedig őszintén megmutatja, milyen perverz kocka is vagyok valójában. A napokban Nebehaj Viktor (@viktornebehaj) feszegette a Twitteren, hogy mennyire elege van az infografikákból, amivel nem tudok nem egyetérteni, és a reakciók alapján nem vagyok ezzel egyedül. Mostanság mindenki mindenből infografikát gyárt, akkor is ha nem kellene.
