Dotkom

Tech szektor pénzügyi szemmel

A pénz szinte nem is érdekli az internetgurukat

2010. december 11. 15:25 - Dr. Justice

Történelmi pillanat a blogon: az elmúlt hét legfontosabb webes hacacáréja a párizsi LeWeb konferencia volt, ahol a maroknyi magyar résztvevő egyikeként Miskolczy Csaba, a Blogter vezetője is ott volt, és a DotKom első külső szerzőjeként élménybeszámolót is írt. Az alábbiakban lényeges változtatás nélkül olvashatjátok, mit is látott ő a forgatagban.

Párizsba jött a Szilícium-völgy elitje

A december 8-9-én, Párizsban megtartott, LeWeb konferencián magyar résztvevőként az volt az érzésem, mintha a Szilícium-völgy krémje és sztárfigurái pár napra átköltöztek volna a Szajna parti fővárosba. A csaknem 3000 fő részvételével megrendezett megaesemény biztosan a legnagyobb internetes összejövetel volt idén Európában. A jobbára amerikai szereplők gyakran dicsérték az eseményt és a Myspace CEO-ja is megjegyezte, hogy 5 évvel ezelőtt bizony az akkor még induló LeWeb-en csak 200-300 résztvevő lehetett. A megakonferencia jól érzékeltette, hogy Európában is megindult az internet- és a startup-láz. Igaz, ebből egyelőre Kelet Európa és Magyarország kimaradni látszik.

Olyan Szilícum-völgyi sztárok voltak ott, mint többek között a Google fejlesztési vezére Marissa Mayer, aki az alapítástól ott van a keresőcégnél, de jelen volt a Google befektetési vezére, a Facebook, Microsoft, Twitter több felső vezetője is. A legérdekesebb beszélgetés mégis a magyaros nevű Alexander Tamassal volt, aki az orosz DST befektető céget képviselte, és először szólalt meg ilyen nagy nyilvánosság előtt. A beszédét nagy érdeklődés övezte, hiszen először lebbent fel a fátyol a Facebookban, a Facebook legsikeresebb játékait készítő Zyngában és persze az új online tranzakciós site üdvöskében, a Grouponban is kisebbségi részt tulajdonló, misztikus orosz befektető társaság ténykedéséről és jövőképéről.

Magyarok

Sajnos a magyarok képviseletében csak a Google egyik magyar hölgy kolleginája volt ott (akivel minden igyekezetünk ellenére választ sem kaptunk…), illetve a párizsi részvételemet támogató, új inkubátorház képviselője és én vettünk részt. Magyar céget a kiállítók és a versenyző startupok között nem láttunk, az viszont nagy büszkeséggel töltötte el minket, hogy a magyar fejlesztéssel és bázissal működő Ustream immár a világ élvonalában szerepelt – még ha ez csak egyelőre a szponzor táblán és az említésekben jelent meg Párizsban. Pontosabban a Ustream a bronzpartnere volt az eseménynek, és az előadások közben is sokszor elhangzott a Ustream neve. Erre magyarként nagyon büszke voltam.


A legnagyobbak között a Ustream

Sajnos a másik hazai websztár, a Prezi.com nem szerepelt semmilyen formában a konferencián, és egyelőre egy előadásban sem láttam viszont a prezentációs eszközét, holott tudtommal fölöttébb híres szilícium-völgyi guruk is használják már (pl. Chris Anderson itt)

Sztárok most

Az egész eseményen csupán fél tucat, divatos webszolgáltatás nevét emlegették. A többi akár hasonló kaliberű cég nevét alig lehetett hallani és illedelmes csend övezte a korábban trendi Gowallát vagy a Digg-et, a Youtube-ot, sőt még maga a Google képviselője sem beszélt a mostanság felsülni látszó, de újszerű Google TV-ről. Így ma a legdivatosabb nevek (legalábbis a párizsi konferencia légkörben) a Facebook, a Google, a Gropuon, a Twitter voltak.

Az új websztár a Foursquare huszonéves vezére, Dennis Crowley volt, aki közvetlenségével és szerénységével a fő közönségkedvenc volt a konferencián. Igazából ő volt az egyetlen színpadi fellépő, aki az előadása napján a tömegben is elvegyült és akivel akár szóba is lehetett elegyedni. (Crowley immár GAP divatcég reklámjaiban is szerepel, nézd meg az ehavi Wired hirdetéseit.) A másik nagy sztár az Angry Bird játék fejlesztőcégének a vezetője, Mikael Hed volt. A beszélgetést (videó itt) megelőző Angry Bird groteszk videó igen nagy közönségsiker volt, mindenkinek ajánlom, alapvideó:

A pénz és a Google

A konferencia légköre igazi „szilícium-völgyi” hangulatot sugárzott, hiszen a közvetlen beszélgetések komoly pénzsummákról szóló kijelentéseket tartalmaztak, az előadók gyakran több százmillió dolláros befektetéseket emlegettek. Ennek a csúcsa a Google befektetési igazgatója részvételével, második napon tartott „Hogyan szerezzünk befektetést?” beszélgetés volt. Anil Hansjee elmondta, hogy azon tőzsdei kritikák ellenére, hogy a Google alig költi a készpénzállományát és többet is akvirálhatna, bizony tavaly több mint 42 akvizíciót hajtott létre.


Anil Hansjee, Head of Corp. Development, Google EMEA

A konferencia alapító LeMer erre moderátorként viccesen megkérdezte, hogy ha ilyen nyitottak a befektetésre és szinte minden héten vesznek valamit, akkor a nézőközönségben ülő potenciális vállalkozók hová írhatnak, ha befektetést ajánlanak a Google-nak. Bizony a válasz kiábrándító volt, mert a Google vezető szerint az érdeklődők csak az info-kukac-goole-hu-ra írhatnak…

A Google részvétele egyébként igen erős volt a konferencián: főtámogatók voltak, külön workshopot rendeztek, és a Google vezető beszélgetésében bizony számos PR-elem és belső termékreklám is helyt kapott. Vélhetően nagyon sokat fizethettek a részvételért, ami mutatja az érdeklődésüket Európa iránt is.

Second Market

A Facebook, Zynga és Gropuon cégekbe kisebbségi részt szerző, orosz DST vezetője ugyanakkor a Google illetékesnél sokkal közlékenyebbnek és „nyitottabbnak” mutatkozott: elárulta a befektetéseik küszöbét és módszerét. Alexander Tamas elmondta, hogy nyitva állnak minden internetes cég előtt, amely évi 1 milliárdos árbevétel fölött van. Stratégiájuk, hogy a kisebbségi részesedésért cserébe nem kérnek igazgatósági (board) tagságot, hiszen ez szavatolja befektetési célpontjaik felé, hogy az egymással konkurens cégek vezetését nem befolyásolják. Bár azt is mondta, hogy őket igazából nem is kell keresni, úgyis megtalálják, akit szeretnének… Ezen aztán jót mulattunk.

A DST interjút mégis igen nagy érdeklődés övezte, hiszen először beszélt az orosz (kínai kapcsolódású - erről korábban itt írtam bővebben) megabefektető cég az akvirációs stratégiájáról és arról, hogy miként tudtak a Microsoft után egyedüli külső befektetőként bekerülni a Facebook-ba.

Alexander Tamas elmondta (videó itt), hogy a gazdasági válság következtében szerintük szinte leállt a webes cégek esetében a tőzsdei kibocsátás (IPO) lehetősége. Ez azonban nagy probléma a céges opciókkal rendelkező vezetők számára, akik sok esetben nem 8-10 éven belül, hanem gyorsabban szeretnék megkapni részesedésük értékét. Ennek kezelésére jött létre az ún. Second Market, ahol nem tőzsdén lévő cégek részvényei cserélnek gazdát.

A DST egyik legfontosabb orosz befektetése a Mail.ru, amely nemrég ment tőzsdére. Nos, a Facebook első 2,5 százalékos pakettjét a Mail.ru nevében vásárolták csaknem 200 millió dolláros összértékben, olyan módon, hogy a Second Marketen ajánlatot tettek a Facebook részvényopcióval rendelkező vezetői számára, hogy fejenként pár millió dollár értékben vásárolnak tőlük részvényeket. A második pakettra 100 millió dollárt költöttek, és ezt már a DST vásárolta meg, de csak annyit árult el, hogy ez meghaladja az első 2,5 százalékos pakettet. Azaz jelenleg 5 %-uk lehet a Facebookban – összegezte a moderátor.

A DST tanácsai ugyanakkor a hosszú távú tervezésről szóltak és a befektetési stratégiájuk kapcsán Tamas elárulta, hogy a Facebook vásárlása mellett 2 éve azért döntöttek, mert a Mail.ru felhasználói vizsgálata során látták, hogy a számukra meghatározó tinédzser korosztály a chat-et és a social mediát használja csak és szinte már nem levelezik, nem olvas online újságot. A tendencia alapján döntöttek az akkor még 6 milliárd dollár értéken szereplő Facebookbeli vásárlás mellett. Az idő busásan igazolta terveiket, hiszen azóta a Facebook értéke 60 milliárdra ugrott fel, tehát a hosszú távú terveik igazából egy év alatt tízszeres értéken realizálódtak.[A FB 60 milliárdos értékével azért óvatosan kell bánni, mert csak apró tranzakciókból "kivetített" értékről van szó - Dr.Justice]

Olvasnivaló a DotKomon:
Mennyire tesz gazdaggá a Facebook?

Ez alapján mindenkinek azt tanácsolta a szerény, de impulzív befektető, hogy ne az exitben és a megtérülésben gondolkodjon, hanem a világot megváltoztató és korosztályokra hatást gyakorló ügyeken dolgozzon. Biztatását hatalmas taps övezte, és az utána felszólalók is többször említették ezt a kijelentést. Ebből látszott, hogy immár a piacon – mégha a Second Market képében is – de hatalmas tőkék állnak a megfelelően befutott és sztárolt webszolgáltatások számára.


Alexader Tamas, DST

Minőség és nagyság

A Foursquare alapítója elmondta, hogy pénzre nincs is szükségük és igazából túlmisztifikálják őket, hiszen éppen csak most nyitottak New York után egy második irodát San Franciscóban, csekély 5 fővel, mégis állandóan százmilliós ajánlatokkal bombázzák őket. A Rovio (az Angry Bird fejlesztője) és az Evernote nevű, freemium modellből felfutó webalkalmazás vezetője is hasonló pénzbőségről beszélt.

De mindenki – egymástól függetlenül – egyetértett abban, hogy nem új területeket akarnak meghódítani, hanem csak a szolgáltatásuk minőségét akarják javítani, céljuk igazából „csak” ennyi. Érdekes volt ezt a minőség iránti alázatot a legnagyobb sztárok szájából hallani, és furcsa volt azzal szembesülni, hogy a többmilliós felhasználói bázissal rendelkező cégek vezetői továbbra is szerények, a felhasználók felé alázatosak tudtak maradni és a pénz igazából mintha nem is foglalkoztatná őket.

Inspiráló hangulat

A párizsi konferencia hangulata amúgy is ez a „megalomán”, de innovatív hangulat volt a jellemző. A televíziós stúdiók hangulatát árasztó mega-színpadon profi látvány és szinte showszerű beszélgetésfolyam volt a meghatározó. Kerekasztal-beszélgetés alig volt, jobbára interjúk követték egymást. A beszélgetéseket USA-beli bloggerek (Scoble), vagy éppen a TechCrunch szerkesztői vezették, de persze az igazi sztárokkal a konferenciaalapító és vezető „entrepreneur”, Loic Le Meur váltott szót.

Le Meur humorával és pozitív kisugárzásával, emberségével nagyon barátságos hangulatot csempészett a konferencia hangulatába. Az első nap nagyközönség siker az volt, amikor a Le Meur felfigyelt a Foursquare sztárvezérnek kérdéseket feltevő egyik fiatal srácra. A szinte tizenéves fiú egy fehér pólót viselt, amivel nagybetűkkel szerepelt a felirat: „Looking for VC” Le Meur vidáman rákérdezett, hogy a srác mégis miért viseli ezt a pólót. A pólós srác pedig elmondta, hogy Szibériából jött, ahol igazából internet sincs, sőt, azt sem tudják az emberek, hogy mi a Twitter, ő mégis hisz abban, hogy a Foursquare vagy a saját mash-up-ja sikerre vihető ott is. Ezért jött ide és hisz a webben. A felszólalást hatalmas taps követte és a szünetekben a srácot mindig kisebb érdeklődő tömeg vette körül.


"Have a working prototype. Looking for a VC."

A másik sikeres pillanat az volt, amikor az egyik jótékonysági website-ról élénken magyarázó beszélgető partnert LeMeur egy kérdés után hirtelen és váratlanul ott hagyta egyedül a színpadon, hogy beszélgessen csak magában. A nagy derültséget kiváltó intermezzo után a riporter, mintha mi sem történt volna kb. 2 perc múlva visszament a színpadra, és néhány átlagos kérdés feltétele után gratulált a beszélgető és egyedül hagyott partnerének „az expresszív és magával ragadó nyilatkozat” miatt. A kimenetelt és váratlan fordulatot nagy derültség követte.

A szervezés - a franciás bohémságú hangulat mellett is - világszínvonalú volt. Ugyan a 2000 eurós belépők indokolták a profi hátteret, és a szervezők közül senki sem rohangált idegeskedett, hatalmas stáb kezelte a ki-be jövő 3000 résztvevőt. Folyamatos volt az ital- és étel ellátás, a konferencia menüben többek között francia borok, jó minőségű kávé, ebédre sushi, kagyló és kétféle lazac színesítették. Az esti program fenomenális volt, hiszen a párizsi városházán a polgármester adott fogadást. A királyi díszekkel felvértezett, Szajna parti palotában az arany stukkók alatt furcsa látvány volt a farmeres, laza és trendi webes vállalkozók látványa, akik a drága gourmet fogások és a francia pezsgővel voltak jobbára elfoglalva és a polgármester beszédét nagy hangzavar nyomta el.

A hivatalos és királyi fogadás után a szervezők a Champs-Elysées kivilágított és karácsonyi vásár hangulatában pompázó egyik mellékutcájában béreltek ki egy trendit helyet: a 1515 BAR-t. Az összes ital díjmentesen volt, mégis hajnali ottlétünkig alig lehetett illuminált szórakozót látni. Érdekes volt megállapítani, hogy a hazai konferenciákkal szemben itt még a tetemes és ingyen elérhető ital ellenére sem a lerészegedés volt a buli célja.

Start-up döntő

A második nap reggele megcsappant érdeklődés mellett indult. Vélhetően az esti buli mégis sokak számára túl jól alakult vagy hosszan elhúzódott, hiszen kb. 12 óra körül kezdett csak megtelni a konferencia hatalmas, stadionnyi pavilonja. A főépület mellett külön épületet és kiállítási helyet kaptak a bemutatkozó startupok, itt zajlott a több fordulós verseny. Ennek 2. nap délutáni döntőjét hatalmas érdeklődés övezte – immár a főépületben. Alig fértek be a kb. kétezer fős nézőtérre az emberek, és a lépcsőkön is ültek.

A három döntős startup 5-5 percben egymás után bemutatkozott és az itthon is megszokott menetben válaszolt a befektetői zsűri kérdéseire. A legnagyobb siker a francia versenyzőt, a Super-Marmite-ot övezte, aki egy közösségi ételmegosztó szolgáltatást talált ki azok számára, akik nem akarnak gyorsétteremből étkezni és egyedülállók. A kajamegosztás egyúttal ismerkedési terep is lehet számukra. A srác prezentációja a laza kommunikáció ellenére mégiscsak fölöttébb profin és minőségi, egyedi illusztrációkkal volt ellátva. Igazából az volt az érzésem, hogy a döntős startupok mögött profi felkészítő, vagy tréner csapat állhat. Mint egy tévéműsorban a tehetségkutató versenyzőit, őket is mintha stylistok, vagy trénerek küldték volna ide. A srác furcsa szemüveget és torzonborz frizurát viselt, amely érdekes módon visszaköszönt a prezentációja illusztrációiban. Bizony, ez az image komplexen fel volt építve, és a bohém előadás mód igen nagy közönségsikert aratott. A másik döntős, az izraeli Waze nem értettem, miért startup, hiszen később kiderült, hogy már egy 25 millió dolláros tőkeemelést kaptak.

Ennek ellenére a versenyben szereplő startup-ok nagyrésze itthonról is indulhatott volna, semmivel sem voltak jobb ötletek, mint az itthon is bemutatkozó startupok. A pályáztatás egyébként teljesen nyílt és bárki számára elérhető volt, csak gondolom itthon senki nem figyelt fel rá időben. (Persze én sem…) Az érdeklődőknek javaslom, hogy jövőre minél többen nevezzenek be a versenyre, hiszen már maga a bejutás is hatalmas figyelmet és érdeklődést jelenthet az ötlete iránt.

A startup verseny győztese végül a közönségsiker, a francia srác lett.

Konklúzió

A két nap üzenete tehát világos és egyértelmű volt: a web immár üzletileg is jelentős Európában. Sőt, az időben ébredő európai vállalkozók fel akarnak zárkózni a Szilícium-völgy vállalkozói mellé. Sőt, az élen járó européerek át akarják venni a gondolkodásmódot és az ottani üzleti pezsgést. A Szilícium-völgy elitje, befektetői pedig nyitottak Európa iránt, igénylik az itteni tudást. A szükséges pénz rendelkezésre áll, mindenki fogékony az új ötletekre. Az elkövetkező évek tehát erről fognak szólni. Szerintem nekünk magyaroknak is részt kell ebben vennünk.

Remélem, jövőre többen leszünk ott Magyarországról is! Ez volt Párizs, a LeWeb, 2010-ben.

10 komment