Dotkom

Tech szektor pénzügyi szemmel

Hivatalosan is véget ért a PC-korszak

2011. január 16. 09:00 - Dr. Justice

Alaposan felülteljesítette az elemzői várakozásokat, és rekordévet zárt az Intel a héten közzétett gyorsjelentésével. A chipgyártó behemót a Wall Street-i okosok által várt 53 centes egy részvényre jutó nyereség helyett 59 centet produkált a negyedik negyedévben, ami minden korábbinál nagyobb, 11,5 milliárd dolláros bevétellel párosult. A menedzsment természetesen hiperoptimista, a kiválóan sikeredett 2010-es eredmények után még jobbat ígér 2011-ben. Pedig a cég elavult üzleti modellje komoly gondokat jelenthet akár már rövid távon is.

Azt az Intel is kiemelte a gyorsjelentéséhez kapcsolódó értékelésekben, hogy a cég jó teljesítménye a vállalati szegmensből, főként a szerverek számára gyártott mikroprocesszoroktól származott, miközben a korábban szintén nagyon fontos PC-piac stagnált 2010-ben. Ez önmagában fontos változásokat sejtet a vállalat piacain, hát még ha hozzátesszük, hogy a PC-ket egyre jobban szorongató okostelefonok és tabletek terén az Intel pozíciói egyelőre meglehetősen gyengék. Sőt, a társaság „hazai pályán” is kellemetlen szakítást volt kénytelen elszenvedni.

Véget ért egy korszak

A Microsoft ugyanis a Las Vegas-i CES kiállításon jelentette be, hogy a Windows következő verziójával megvonják a kizárólagos támogatást az Inteltől. Persze a Microsoftot is érte csapás a CES-en, szinte minden korábbi készülékgyártó partnere úgy döntött, hogy inkább saját operációs rendszerrel vagy éppen Androiddal dobja piacra legújabb kütyüit Windows helyett. (Ebben persze nagy szerepe volt annak, hogy a Microsoft belső politikai csatározások eredményeképpen csak a Windows 7-et optimalizálja táblagépekre, a sokak szerint alkalmasabb Windows Phone 7 pedig megmarad az okostelefonok számára.)

A fenti két komoly bejelentést a CES után Horace Dediu, az asymco.com szerzője (és nem mellékesen a profikat rendszeresen lepipáló „hobbi” Apple- és tech-elemző) úgy értékelte, hogy egyenesen a PC-éra végét jelentik. Lezárult tehát a korszak, amikor az ellátási láncban keletkező profit túlnyomó része az operációs rendszer terén monopol helyzetet fenntartó Microsoft, és az ő rendszeréhez szinte kizárólagosan processzort szállító Intel kezében csapódott le. Az Intel PC-üzletágának tehát lehet, hogy az sem lenne elegendő, ha általában véve ismét fellendülnének a PC-értékesítések.

Pláne, hogy a szegmens növekedéséhez hiányzó fogyasztók nem biztos, hogy visszatérnek igazán nagy tömegben a PC-piacra. Úgy tűnik, félretett dollárjaikat inkább csúcsmobilokba és várhatóan mindenféle táblagépekbe ölik majd, ahol az Intelnek inkább csak vérmes reményei vannak az Oak Trail névre keresztelt processzorcsaláddal, semmint meglévő piaci pozíciói. A mobileszközök világa ráadásul egészen más megközelítést kíván, mint amiben az Intel igazán jó, ezért erősen kétséges, hogy képes lesz-e egyáltalán domináns szereplővé válni a szegmensben.

Nem kell az Intel a mobiltechnológiában

Ismét Horace Dediu-t kell idéznem, aki kiválóan rámutat, hogy az Intel saját maga tervezi és gyártja a mikroprocesszorokat, a készülékgyártóknak pedig a kész processzorok paramétereihez kell alkalmazkodnia. Ezzel szemben az új legfőbb rivális, az ARM licenszet értékesít, lehetővé téve a gyártók számára, hogy saját igényeik szerint egészítsék ki a processzort más áramkörökkel. Az így létrejövő SOC (system on a chip) gyártása általában kisebb adagokban történik, az erre specializálódott gyártók pedig rugalmasan képesek igazodni a megrendelő igényeihez, és átállni új architektúra gyártására.

Az utóbbi struktúra pedig ideális a mobileszközök terén, ahol az anyagi, idő- és technológiai korlátok (pl. akkumulátor-kapacitás) miatt a készülékgyártók a fejlesztés során nem tehetik meg, hogy olyan chipet építsenek be, aminek nem használják ki minden képességét, és esetleg nem is tud mindent, amire nekik szükségük lenne. Az Intel kevéssé testre szabható, és bizonyos értelemben „túl sokat” tudó termékei helyett olyan modulárisan tervezett SOC-ra van szükség, ami pontosan annyit és úgy tud, ahogy a készülékgyártó terveiben szerepel, a tervezés és gyártás folyamat pedig rugalmasan alakítható.

Az Intel integrált üzleti modellje tehát jelentős hátrányban van az ARM moduláris megközelítésével szemben a mobilszámítástechnikában. Persze az Intel sem süket vagy vak, felismerte, hogy a mobileszközöknél a kevesebb néha több, a csúcsteljesítmény helyett érdemes például az energiafogyasztásra is koncentrálni. Az viszont világosan látszik, hogy a CES-en bemutatott rengeteg új táblagép között erősen kisebbségben vannak az Intel processzorokra épülő készülékek.

Olvasnivaló a DotKomon:
2011, a tablet éve

(Azt is hozzá kell persze tenni, hogy Dediu elemzése - amit tényleg érdemes elolvasni a maga teljes valójában - az ARM egyik alapítójának Wall Street Journalban megjelent nyilatkozatából indul ki, utóbbi úriember pedig a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető objektívnek a kérdésben, még ha a fent vázolt logika meglehetősen életszerű is.)

A szerverekben van az erő

Érdekes módon viszont ami az Intel számára az egyik oldalon kihívást jelent, a másik oldalon éppen az üzlet növekedését hozza. A mobileszközök relatíve gyenge számítási- és tárhely-kapacitása és a mobilinternetes üzleti modellek egyaránt a cloud-computing, és így a minden korábbinál nagyobb teljesítményű szerverek iránti igényt erősítik. Ezen a téren pedig az Intel vitathatatlanul jó, erről tanúskodik a gyorsjelentés is, ez az a terület, ahol a hatalmas kutatás-fejlesztési ráfordítások, az egyre finomabb megmunkálás, a még több processzormag, a csúcsminőség hajkurászása igazán kifizetődik.

A nagyjából mostanság mögöttünk hagyott PC-éra nagyágyújának jövőjét tehát az fogja meghatározni, hogy mennyire lesz gyors a személyi számítógépek lemorzsolódása (ha lesz egyáltalán ilyen), és ehhez képest milyen további növekedést mutat majd a vállalat a csúcsteljesítményű szerverek terén. A mérleg persze simán lehet pozitív is, még akkor is ha az Intel rövid távon jócskán visszaszorul a fogyasztói elektronikában.

94 komment