Dotkom

Tech szektor pénzügyi szemmel

A Nokia saját sikerének köszönheti a kudarcát is

2011. február 15. 15:29 - Dr. Justice

A "Nagy Nokia Hét" zárásaként hétvégén írtam egy terjedelmesre sikerült elemzést az új stratégia következményeiről és a Nokia kilátásairól. A teljes anyag a Portfolio.hu-n olvasható, itt nem szeretném megismételni, inkább csak kiegészíteni pár gondolattal. Az egyik legfontosabb következtetés persze már ott figyel a cikk címében: a Microsoft olyan megállapodást kötött a Nokiával, mintha megvásárolta volna a finn céget, csak épp nem kell az akvizíció árnyoldalaival is foglalkozni. Például tök mindegy neki, hogy a Nokia képes-e nyereségesen működni, egészséges növekedést felmutatni. A Nokia pedig a következő körből kimarad, és később is csak hatos dobással mehet tovább.

A Nokia-sztori a DotKomon:
A Nokia utolsó esélye
Iparági jelentőségű döntésre készül a Nokia
Az a legjobb, aki nem költ kutatás-fejlesztésre
Teljesen elkötelezte magát a Nokia

Elemzés a Portfolio.hu-n:
A Nokia a Microsoft valaha volt legolcsóbb akvizíciója

Fogyasztói szemmel a stratégia nem feltétlenül katasztrófa, talán tisztességes hardveren futó tisztességes szoftvert eredményez elfogadható áron, de ez a Nokiának nem nyújt igazi üzleti sikereket. A Nokia alárendelte magát, és a Microsoft „milliárdos nagyságrendű” sales és marketing támogatása révén átengedi a legfontosabb termékszegmense arculatformálását is. A Nokia saját megkülönböztetését ráadásul úgy képzeli el, hogy az egyedi dizájn és unikális felhasználói élmény csak a piramis csúcsát képezik, és hiába állítja Stephen Elop, hogy megváltozik a vállalat attitűdje, ez pontosan a régi, egyre sikertelenebb filozófia ismétlése.


The Nokia Way: Előbb az ellátási lánc és disztribúció menedzselése, aztán a hardver, és csak a legvégén az egyedi dizájn és felhasználói élmény, vö.: Apple iPhone

Állatorvosi lóvá lett a Nokia

A világ egyik legnagyobb innovációs guruja, Clayton Christensen szerint a legjobban menedzselt piacvezető vállalatok tragédiája, hogy képtelenek formabontó („disruptive”) innovációra, miközben fenntartó („sustaining”) innovációban élen járnak. Egy vállalat folyamatai és értékékei, prioritásai nehezen változnak (lásd a Nokia fenti piramisát), és minél sikeresebb, annál inkább csak azokra a fogyasztói igényekre koncentrál, amelyek pontosan mérhetők, jól artikuláltak és kellő mérethatékonyságot ígérnek. Ezért nem tud új fejlődési dimenziók mentén mozgó, ígéretes technológiák felé nyitni, amelyek viszont előbb-utóbb lerombolják a régi piacait. A siker hozza a sikertelenséget, ez a dilemma lényege.

Ezt látjuk a Nokiánál: azok a prioritások, amik alkalmasak voltak korábban a fogyasztói igények kiszolgálására a mobiltelefonok piacán megakadályozták a vállalatot abban, hogy a mobilpiac szempontjából formabontó technológiának számító okostelefonok (nemcsak hardver, hanem az egész megközelítés, platformfelfogás) terén időben mozduljon, és beálljon az élbolyba. A két szegmens éles elkülönítése a szervezeten belül jó lépés, de az okostelefon-stratégia az elkövetkező években biztosan alárendelt szerepet játszik majd, nemcsak az átmenet éveire garantálva a gyenge teljesítményt.

A tőzsde hosszú távon nem szokott hazudni

Az innovációs dilemma pénzügyi következményei kézzel foghatók: a növekedés már a bevételek szintjén is döcög, nemhogy a profit terén, az üzemi nyereség kritikusan alacsony és csökken a bevételekhez viszonyítva. A vállalat óriási költségek mellett működik, a menedzsment pedig csak szlogenek szintjén beszél a hatékonyság növeléséről, az egyetlen konkrét célszám, az üzemi eredményszintre vonatkozó 10 százalékos hosszú távú előrejelzés viszont ennek homlokegyenest ellentmond.

A Nokia részvényei a korábbi csúcsokhoz képest töredékét érik ma, a vállalat helyzete alapján teljesen jogosan (erről bővebben az elemzésben). Pedig a bejelentés előtt optimizmus lengte körül a részvényt, minden arra utalt, hogy fordulópont jöhet a vállalat életében, a stratégia ismeretében viszont látszik, hogy hiba volt hergelni a közvéleményt a bejelentés előtt. A mostani mobilszámítástechnikai piacon legfeljebb követő szerepet fog játszani a Nokia, abban bízva, hogy a következő technológiai ugrást jobban elkapja. Kérdés, hogy mekkora esélyt hagy magának erre a vállalat.

A jövő kutatása lehet a kulcs

A Meego az eddigi látszólagos bénázás ellenére kulcsfontosságú lehet, ha a Nokia tényleg képes megvalósítani amit ígér, azaz a jövő technológiáit, fejlődési irányait kutató projekt lesz belőle, és nem szimplán félresöprik, mint egy kudarcot vallott kísérletet. A színfalak mögé eldugott Meegóból akár kisülhet „disruptive” innováció is pár év múlva, ha a megfelelő erőforrásokat kapja az anyavállalattól. Ez sokkal kevésbé anyagi forrásokat, mintsem szellemi függetlenséget és a más divíziókat terhelő profitelvárások hiányát, azaz lényegében egy elkülönült start-up szervezet létrehozását jelenti. Ez oldja fel az innovációs dilemmát.

Amíg viszont előáll a következő igazi innováció - ha előáll egyáltalán -, a Nokia szigorúan túlélő üzemmódban fog vergődni éveken keresztül. Ezt üzeni nekünk a menedzsment az új stratégiával.

(Clayton Christensen Innovator's Dilemma című könyvét melegen ajánlom mindenkinek, akit érdekel a nagyvállalatok és a technológiai innováció kapcsolata. Elképzelhető, hogy a blogon is írok majd a könyvről, de az nyilván nem ugyanaz, mint elolvasni és morfondírozni rajta.)

35 komment