A mindenfelé túltengő infógrafikákkal kapcsolatos ellenérzéseimet már korábban kifejtettem, és azóta sem változott a véleményem: a céltalan, önmagáért való infógrafikázás teljesen felesleges, múló internetes hóbort. Nem minden infógrafika idióta persze, volt itt is már néhány, ami (legalábbis szándékom szerint) nem szimpla parasztvakítás volt (például ez vagy ez).

A hosszúra nyúlt bevezető annak szól, hogy kaptam a minap a fenit érdekes infógrafikát, a Bankmonitor pár hete futó Nagy Kamatjátékáról meg egyébként is akartam írni, van benne online szakmai meg pénzügyi szakmai tanulság is bőven. Valószínűleg nem véletlen, hogy az infógrafika is már 2000 „játékos” válaszai alapján készült, azóta pedig még tovább nőtt a szám.

A játék lényege nagyon leegyszerűsítve annyi, hogy néhány, a hétköznapokban teljesen reálisan felmerülő pénzügyi döntési helyzetben kell két, hol egyszerűbb, hol összetettebb forgatókönyv közül választanunk (ha a „hardcore” opciót választjuk, akkor 60 másodperc alatt, de nem kell feltétlenül nyomás alatt döntenünk, választhatunk korlátlan időt is). A dolog igazi szépsége, hogy rögtön meg is tudjuk szépen forintosítva, hogy mennyit nyerünk a jobbik verzióval (azaz mennyit bukunk a hibás válasszal).

A tanulságok:

Tanulság #1: Lehet rendes témában is játékot csinálni. Végre egy online játék, ami nem indiánnevezés, meg „ezer lájkonként adunk egy üveggolyót valami alapítványnak, te meg nyerhetsz egy tepertős pogácsát”, hanem valódi interakciót kíván, kihívást nyújt, és lényeges témát jár körül.

Tanulság #2: Nagyon gyenge a helyes válaszok aránya (erről szól az infógrafika is). Nem kell mindenkinek tőzsdegurunak (pláne nem devizaspekulánsnak) lenni, de két bankbetét közül azért illene tudni kiválasztani a jobbat. Vagy legalább tudni, hogy érdemes rajta elgondolkodni, és utánajárni az információnak, de ez csak a magyar lakosság kisebb részének egyértelmű. Az viszont érdekes, hogy a válság megtanította az embereket legalább a hitelekre, az erre vonatkozó kérdésre messze a legmagasabb a helyes válaszok aránya. (Azt a kérdést viszont, hogy érdemes-e feltörni egy lekötött betétet egy jobb ajánlatért, már nem sikerült fej vagy írásnál jobban abszolválni…)

Tanulság #3: A pénzügyi kultúra fejlesztésében óriási a potenciál. Ha valaki a megfelelő információkat jól, naprakészen, érthető és esztétikus formában nyújtja az embereknek, az sikeres online szolgáltatást tud építeni. Nem egyszerű, mert bizony érteni kell az internethez és a pénzügyi világhoz is, ilyen szakik pedig nem szaladgálnak tömegével itthon.

Tanulság #4: Attól, hogy valami pénzügyi döntésekről szól, nem kell szarul kinéznie. Szerintem a játék technikai, grafikai megvalósítás is tetszetős, de ez szubjektív. Mindenesetre ahhoz képest, hogy egész komplex kérdésekről van szó, világos és átlátható, érthető, esztétikus minden felület.

Tanulság #5: Nemcsak a Facebookon lehet sikeres játékot szervezni. A Kamatjáték nem a Facebookon fut, bár nyilván a promócióban a Facebookot is használják. Nem vagyok nagy guru, biztos lehet a Facebook berkein belül is jó dolgokat gyártani, láttunk már példát arra is, de feltételezem, hogy nem elhanyagolható könnyebbséget, szabadságot jelent, ha nem a FB mindenféle nyűgéhez igazodva kell fejlesztenünk. Ha jó a termék, jó a promó, akkor működni is fog.

A sikerben nyilván nagy szerepe van a nyereményeknek is, kellően nagy értékű cuccokat ajánlott fel a Bankmonitor, hogy az embereknek legyen kedve végigkattintgatni a játékot, ez nem vitás.

És egy vallomás a végére: miközben hatalmas pénzügyi tótumfaktumnak próbálom itt lefesteni magam, sikerült azt hiszem kettő kérdést is benéznem. Mentségemre legyen mondva, hogy a legerősebb időnyomást választottam nagy elbizakodottságomban. Szóval figyelős a játék, érdemes végigkattintani, és ha hibázunk, utána elolvasni a részletes leírást is.

(Disclosure: a játékra nem csak natúrban, az interneten bukkantam, ismerettség révén tudok róla. A helyzet most is a szokásos: ha béna lenne, nem írnék róla akkor sem, ha megkérnek rá. Pénzt, autót, házat, karibi utazást ezért a bejegyzésért sem kapok.)