Arra jöttem rá, hogy eddig érdekes módon kerültem a bitcoin-témát a Dotkomon, összesen egyetlen egy bejegyzésben fordult elő egyetlen egyszer maga a szó is. Pedig mindig is sokat gondolkodtam rajta, már csak hivatalból is, de azt láttam, hogy a nagy bitcoin-láz idején olyan indulatokat képes felkorbácsolni, amihez semmi kedvem nem volt. Kíváncsi vagyok, így van-e még.
Csak utólag könnyű lenne persze okosnak lenni, szóval csak a magam mentésére álljon itt ez az idézet 2013. decemberéből, konkrétan az 1150 dolláros csúcsok idejéről:
“(…) Somi Andrást, a KBC Equitas vezető elemzőjét mindez túlságosan is emlékezteti egy spekulatív pénzügyi lufira. Vagy piramisjátékra, ahol az új beszállók abban hisznek, hogy a bitcoin árfolyama - korlátozott mennyiségénél fogva - örök emelkedésre van ítélve.(…)” (Játék a pénzzel, válasz.hu, 2013.12.11.)
A lufi még nem durrant ki teljesen
Azóta azért sokaknak sikerült a saját bőrükön megtapasztalni, milyen egy kidurranó lufiban benne lenni, hiába kereshetett szépen, aki még az elején beleugrott. A bitcoin árfolyama az 1100 dollár feletti - meglehetősen rövid életű - csúcsokról mostanra bőven 200 dollár alá zuhant bő egy év alatt. És nemcsak az egyébként brutálisan sokat erősödő dollárral szemben katasztrófa a bitcoin, az euróval, sőt, még az orosz rubellel (!) szemben is sikerült 70–80 százalékos esést összeszednie (legalábbis a Tradingviewn hozzáférhető adatok alapján).
A belátható jövő sem lesz sokkal szebb szerintem, bár nyilván az alját lehetetlen megjósolni egy ilyen összeomlásnak, ráadásul még ha hosszú lejtment jön is, közben biztosan lesznek agresszív felhúzások is. Talán akkor lesz a vesszőfutásnak vége, amikor mindneki belátja, hogy a bitcoin szimpla spekuláció arra, hogy mások mit hisznek a bitcoinról. Meg amúgy egy érdekes technológiai megfejtés az online elszámolások kezelésére.
Hiába bányászod, nem nyersanyag
Mindenesetre az “ökoszisztéma” viselkedése (összeomlása?) érdekes jelenség. A Fortune cikke szerint például a CEX.IO nevű “bányacég” leállt a “bányászattal”, mert túl költséges a kitermelhető bitcoin értékéhez képest. Azaz pont úgy viselkednek, mint egy vasbánya, amelyik bezár, ha a “cash-cost”, azaz a termelés közvetlen költségei alá süllyed az vasérc ára (nagyon leegyszerűsítve). A való világban ilyenkor egy idő után a kínálat kezd szűkös lenni a kereslethez képest, ami fokozatosan megemeli az árakat, újból gazdaságossá téve a korábban bezárt bányák egy részét. Mivel csak lassan és nagy költségekkel lehet bányát beindítani, és lassan is állnak le, ezek a hullámok minimum éveket vesznek igénybe, és a piac egyik vagy másik irányba rendszeresen túllendül.
A bitcoinnal viszont az a baj, hogy szemben a vasérccel vagy kőolajjal, nincs valódi reálgazdasági kereslet iránta. Soha nem lesz olyan, hogy házat építenénk, de nincs hozzá elég bitcoin, nosza nyissunk egy bányát, mert megéri (hacsak nem Minecraftban kell bitcoinból falazni…). A bitcoin “értékét” csak a sok-sok ezer lelkes hívő hite adja, és ez a hit jól összedőlni látszik. Márpedig egy hit nem tud csak kicsit összedőlni, hanem összedől rendesen. Ha pedig elveszítik a lelkesedésüket a bányászok, akkor hátat fognak fordítani az egésznek, ők is, és a “fogyasztók”, azaz a spekulánsok is. Ők igazából még gyorsabban le tudnak lépni.
Digitális arany? Minek?
A bitcoin egyébként tényleg hasonlít az aranyra is, ami nyersanyagnak túlságosan deviza, devizának túlságosan nyersanyag, de sok tekintetben inkább devizaként viselkedik. Abban is hasonlít a kettő egymásra, hogy befektetésnek baromság tartani (tényleg, mi szükség “digitális aranyra”?), legfeljebb spekulációra jó, de az rizikós műfaj. Sőt, az is közös bennük, hogy mindkettőre azt hiszik sokan, hogy “megvéd” az inflációtól, mindig megtartja a vásárlóértékét.
Ilyenkor persze elfelejtik, hogy az arany vásárlóereje a 90-es évek elején például csupán hatoda volt a 70-es évek véginek (és az előttünk álló években is masszívan csökkenni fog a reálértéke), a bitcoint meg látjuk, mit csinált. Szóval ennyit a mítoszokról. Arról meg, hogy tényleg érdemes-e az állam szeme elől elrejtve mókolgatni, kérdezzük meg azt a sok szerencsétlent, akinek valamelyik csaló bitcoin-piactér vagy egy csapat hacker nyomtalanul elnyelte a pénzét, és esélye sincs valahogyan visszaszerezni. Persze, érdemes elbújni, ha a Silk Roadon drogot árulsz, vagy adót akarsz csalni, de más érv nem nagyon van, hogy miért mondanál le a jogállam és a pénzügyi közvetítőrendszer nyújtotta előnyökről.
A bitcoin mindemellett összességében viszont izgalmas és rendkívül hatékony online elszámolási rendszer, aminek bőven lehet helye a világban, legalábbis a technológiának. Ugyanúgy, ahogy a tulipánhagymák sem tűntek el a föld színéről az őrület elmúltával, és a dotkom-lufi sem végezte ki örökre az internetes szektort. De amíg az utolsó bitcoin-próféták be nem dobják a törülközőt, addig csak egy borzasztó veszélyes spekulatív eszköz marad, amiben jellemzően a leglelkesebb laikusok húzzák a legrövidebbet.
