„Az autódnak saját magát kellene vezetnie. Az csak egy bug, hogy az autót előbb találták fel, mint a számítógépet.”
(Eric Schmidt, a Google vezérigazgatója a TechCrunch Disrupton 2010. szeptember végén)
A hétvége legnagyobb tech-durranását kétségtelenül a Google szállította, a keresőóriás szombaton az egyik hivatalos blogján ugyanis érdekes sztorival állt elő: önmagukat tökéletesen vezető autókat épített, a technológia pedig az eredmények alapján meglepően fejlett és működőképes. A blogbejegyzéssel nagyjából egy időben a New York Times szerzője szintén terebélyes cikket szentelt a projektnek. A sztori lényege, csak így, hetykén, pontokba szedve:
- A flotta hat átalakított Toyota Priusból és egy Audi TT-ből áll, amik külsőre nem feltűnőbbek, mint a Street View fényképeit készítő autók
- A járművek elméletileg emberi beavatkozás nélkül képesek forgalomban közlekedni városi útvonalakon és országúton, autópályán egyaránt
- A teszteket valódi forgalomban, emberi felügyelet mellett, a kaliforniai rendőrség jóváhagyásával végezték
- Az autók a tesztek alatt összesen 140 ezer mérföldet tettek meg, ezalatt alig párszor kellett a volánnál ülő szakinak beavatkoznia, közbeavatkozás nélkül összefüggően ezer mérföld volt az eredmény
- Egyetlen baleset történt, azt is egy figyelmetlenül tolató másik autós okozta, aki így történelmi tettként picit összetörte az egyik spéci Prius orrát
A hír egészen felvillanyozó, és nem azért, mintha nem hallottunk volna ilyen fejlesztésekről soha (Kudlik Juli tuti bemondta már a Deltában), vagy ne lenne szinte triviális, hogy ebben az irányba (is) kell fejlődnie az autóiparnak. Hanem mert él és mozog. Ott közlekedett a való világban, és ha hiszünk a Google-nek, brutálisan hatékonyan csinálta, durván ötször körbekerülte a Földet az egyenlítő körül egyetlen koccanással. A technológia tehát jelenlegi állapotában is alkalmas lehet az emberi sofőrök szinte teljes lecserélésére, bár statisztikai értelemben nyilván még mindig túl kicsi ez a minta ahhoz, hogy ezt egyértelműen kijelenthessük.
És küldeném mindenkinek aki szereti...
Ha viszont valóban működik a dolog, a következmények lehengerlőek lehetnek: biztonságosabb közlekedés; nagyobb útkapacitás az egymáshoz közelebb és nagyobb összhangban közlekedő járművek miatt; a robotvezérlés révén hatékonyabb energiafelhasználás, kisebb fogyasztás; kisebb és könnyebb, ezáltal hatékonyabb és olcsóbb járművek; és még amit el sem tudunk képzelni. Ez mind nagyon szép és jó, de ez örömfanfárok között érdemes odafigyelni a kritikus hangokra is.
Tényleg a Google-nek kell ilyen sci-fi témákkal szórakoznia?
Van aki szerint ennek az egész fejlesztésnek nem a Google-ön belül van a helye. Henry Blodget, a Busines Insider a felháborodott kommentek miatt előbb kiegészítő megjegyzést írt az eredeti posztja végére, de később egy újabb írásban igyekszik megmagyarázni, hogy egyáltalán nem a robotautók és általában véve az innováció ellen van, de ha a Google a meglévő erőforrásait az egyik alapító és legnagyobb részvényes Larry Page személyes álmainak megvalósítására fordítja, az több szempontból is értékromboló. Akkor is, ha végeredményben nemes célt szolgál.
1) A befektetők nem erre adták a pénzt
A projekt évente több mint tízmillió dollárt emészt fel, de a jelenlegi tervekből optimista becslések szerint is csak nyolc év múlva lehet tömeggyártásra érett termék. Szkeptikusok évtizedeket emlegetnek, ha belevesszük a jogi zűrzavarokat is, miközben még maguk a résztvevők is elismerik, hogy messze nem világos, hogy a Google hogyan tudja majd pénzre váltani, amit kiötölt.
A Google méreteihez képest tehát az autóprojekt még elhanyagolható, de talán tíz évig vagy tovább lehet egyre nagyobb torkú pénznyelője a cégnek. Komolyabb vízió, mint a reklámkampányokat helyettesítő bolond akvizíciók, amiből a Google tucatnyit valósít meg félévente, és nem is olyan, mint a Google Ventures hosszú távon profitorientált, inkubátor jellegű kockázatitőke-befektetései.
A látványos tudományos siker ellenére tehát pénzügyi értelemben a projekt egyelőre értékelhetetlen, illetve kizárólag költségként értelmezhető. Pedig a Google az erőforrásait fordíthatná az Android, a Google Apps vagy akár a keresés fejlesztésére - írja Blodget, utalva arra, hogy a Google nem eléggé fókuszál a lényegi üzleteire.
Idevág az a kérdés, hogy vajon a Google-e az új Microsoft, és milyen érdekes: a fenti kritika szinte megegyezik a Microsoft közelmúltbeli leminősítéseihez kapcsolt elemzői véleményekkel, nevezetesen, hogy a társaság nem elég összeszedett pont azon a téren, ahol a pénzt valójában termeli. Ez persze csak a Wall Street-i logika, annak a tejesgazdának az aggodalma, aki szerint a fejőstehene versenylói álmokat dédelget, és tejtermelés helyett inkább izmokat növeszt. A Microsoft és a Google befektetői viszont kétségtelenül inkább tejesgazdák, mint sztárzsokék. De hol marad az innováció?
Akcióban a robotautó
2) Nincs tér a fejlődésre
A tech világot már nem a nagyvállalatokon belül zajló fejlesztések hajtják előre, hanem a kilencvenes évektől kifejlődött apró start-upok kultúrája, ami sokkal szabadabb és egyúttal siker esetén lényegesen nagyobb jutalommal kecsegtet - véli Blodget -, a Google meg egyszerűen nem fogja tudni kellően javadalmazni és motiválni a résztvevő mérnököket a saját szervezetén belül.
Kétségtelen, hogy a Google nagyvállalatisága abban is megmutatkozik, hogy nem képes megtartani rengeteg olyan vezető koponyáját, akik pezsgőbb, újítóbb hangulatra vágyva rendre pártolnak át például a Facebookhoz vagy épp a Twitterhez, hiába tűnik kívülről nagyon kényelmesnek Dagobert bácsi páncéltermében ücsörögve fejlesztgetni mindenféléket.
Blodget szerint a megoldás, hogy egyszerűen új társaságba kellene szervezni az egyébként egészen fantasztikus fejlesztést, ahol Larry Page - akár a saját igen tekintélyes vagyona segítségével - tökéletesen megszervezheti a finanszírozást, a tudósok elméje pedig oly szabadon szárnyalhat, mint a madár. A Google pedig termelheti tovább a készpénzt, amivel a befektetők meggazdagodnak, Larry Page különösen, és ha befut a robotautó, akkor a Google meg javarészben birtokol egy újabb gazdasági csodát, miközben a stratégiája sem forgácsolódik szét.
Ugyan már! Ha szeretnék, hadd csinálják!
A fenti érvek elméletben tökéletesen megállják a helyüket, de mégis úgy tűnik, a jelenlegi stádiumban Blodget kicsit túlreagálta az inkább tudományos, semmint üzleti hírt. Michael Arrington, a TechCrunch - most már gazdag - alapítója és vezetője sokkal pozitívabb hangot ütött meg: ha a projekt bukik, akkor egy halvány karcolás lesz a Google testén, ha meg bejön, még mindig eldönthetik, mi legyen vele, ráérnek akkor leválasztani. Vagy lehet, hogy nem is választják le, a Google pedig autógyártó lesz száz év múlva. „Őrültebb dolgok is történtek már. Nem olyan rég volt, amikor a Nokia még kalucsnikat gyártott” - írja Arrington.
Az igazságra viszont 8-10 évet várnunk kell, bár ami azt illeti, ilyen horderejű fejlesztések ritkán származnak mamutvállalatok legbelsőbb berkeiből. Ki tudja, talán épp most jött el ennek az ideje. Szerinted ez lesz a Google következő hatalmas dobása, vagy csak egy látványos erődemonstrációt láttunk?
Google robotautó: aki látta, azt hitte Street View-t fotóznak (Forrás: New York Times)