A tegnapi iPhone bejelentés valóban nem hozott igazi meglepetést, de nem értem a fanyalgókat, mert jelentéktelennek vagy csalódást keltőnek egyáltalán nem nevezhetjük a tegnapi keynote-ot (hacsak amiatt nem, hogy az iPhone 4S magyar szempontból a legrosszabb elnevezés - “négyes iphone” kontra “iphone négyes”). Az új iPhone ugyanúgy néz ki, valamivel erősebb, picit gyorsabb, jobb kamerával bír, mint az aktuális modell, épp ahogy a konszenzus szólt. Kész, függöny, majd legközelebb.

Azért van itt még egy dolog. A Siri hangfelismerő rendszer és a személyi asszisztens szolgáltatás brutálisan erős.

Update: a posztban félreérthető módon hangfelismerést írtam, de lehet, hogy szerencsésebb lenne inkább beszédfelismésről vagy szimplán mesterséges intelligenciáról beszélni. Mindegy, így hagyom, de egyértelmű, hogy nem szimpla hangvezérlésről, hanem sokkal többről van szó.

A következő nagy tőzsdei összeomlás előszobájában, amikor a Nasdaq indexei nemhogy nem szárnyalnak a fellegek felett, hanem a szélesebb részvénypiacokkal kézenfogva táncikálnak a szakadék szélén, még mindig hajlamos előkerülni a "Második Dotkom Lufi", mint reális fenyegetés. Ahelyett, hogy most hosszas fejtegetésbe kezdenék, hogy miért alapvető tévedés buborékról beszélni ilyen környezetben, inkább pár közelmúltbeli, nagyon beszédes hírt szeretnék összekapcsolni.

Buborék, buborék...

Hét hónappal ezelőtt lamentálgattam azon, hogy gyakorol-e valamilyen hatást Steve Jobs betegsége az Apple-re. Az akkori következtetést, miszerint rövid távon semmilyet, azt hiszem igazoltnak tekinthetjük, főként a gyorsjelentésekből tükröződő fundamentumok alapján, de azt se felejtsük el, hogy azóta az Apple történelmi csúcsra is futott 400 dollár felett hajszálnyival. Sajnos a most más a helyzet, mint akkor: Steve Jobs végleg és teljesen lemondott. 

Olvasnivaló a Dotkomon:
Mélybe taszítja-e az Apple-t Steve Jobs betegsége?

Kreáltak neki persze egy szimbolikus pozíciót, ahol a kreativitásával és szellemiségével támogathatja a céget, de ez csak egyfajta udvariassági kör, a bejelentés valószínűleg azt jelenti, hogy Steve Jobs egészségi állapota tényleg nagyon súlyosra fordult. Nem meglepő, de szomorú hír.

Ha drámai felütésre vágynék, azzal kezdeném, hogy az örök túlélő Nokia év eleji kapitulációja után most a mobilipar talán még patinásabb szereplőjét takarítják le a térképről. Hová lesz a világ, a Motorola gyártotta az első kézben hordozható mobiltelefont a hetvenes években, és lám, kevesebb mint negyven évvel később arra csúf sorsa jut, hogy bekebelezi a Google!

De nem így kezdem, mert egyfelől semmi szükség színpadias nyavalygásra, másfelől meg a Motorola az elmúlt években sikeresen küzdötte le magát a tökéletesen jelentéktelen szerepig a mobilpiacon, így a részvényesek örülhetnek, hogy sikerült legalább a cégben lévő utolsó értéket szép áron (talán áron felül is) eladni. Ha jobban belegondolunk, az sem lehetetlen, hogy a Google szimplán bezárja a Motorola-boltot örökre. Mert nem mobilgyártót, hanem egy hatalmas könyvtárnyi szabadalmat vettek.

Vasárnap @sycko vetette fel egy twitjében, hogy vajon hogyan hatna az Apple-re, ha a dollár a bölcshomlokú amerikai politikusok bénázása vagy egyéb ok folytán jó alaposan összezuhanna. Én elsőre azt tippeltem, hogy ez jót tenne a profitnak, de azért alaposabban meg kell nézni. Mivel befészkelte magát a kérdés a fejembe, meg is néztem, nemcsak a profit szempontjából. Figyelem, a világ menetének szempontjából teljesen irreleváns gondolatkísérlet következik! (Tápértékben gazdag trolleledel...)

Kezdjük rögtön azzal, hogy leszögezzük: a Groupon alapítói az elmúlt évek egyik legnagyobb tréfájára készülnek a tőzsdei kibocsátással, nem számítva a tucatjával a Nasdaqra lépő kínai gagyikat. Hiába a nagy felhajtás, könnyen lehet, hogy a srácok elmérték a dolgot, legalábbis az IPO-hoz beadott dokumentumokat elemző pénzügyi világ úgy tűnik, nem kajálja meg a 20 milliárd dolláros szemfényvesztést. Ettől még persze simán összejöhet a varázslat, de ahogy egy tőzsdei témákban igen jártas barátom fogalmazott: „ha ennek ellenére őrjöngés lesz a papírért, akkor tőzsdére viszem az online sört”.

Adekvát mozgókép címlapkép helyett
 

Az elmúlt hetek egyik legnagyobb történése a tech szektorban kétségtelenül a LinkedIn tőzsdei kibocsátása volt, a társaság részvényei akkorát ugrottak az IPO (initial public offering, azaz elsődleges tőzsdei kibocsátás) után, hogy a dotkombuborék-hívők rögtön bizonyítottnak látták minden feltételezésüket. Pedig a LinkedIn-sztori sok érdekességet tartogat ugyan, és talán némi túllelkesedés is övezi, de semmivel nem vagyunk vele közelebb a Második Nagy Internetes Összeomláshoz, mint nélküle.

A lufi-illúzióra persze erősen rájátszik a bődületes árfolyamemelkedés, amit a LinkedIn részvényeinél láthattunk. A 45 dolláros kibocsátási árfolyam után egészen 122 dollárig is elszáguldott a részvény az első napon - bár a végére „csak” 109 százalékos emelkedés maradt -, és még pénteken is közel 90 dolláron zárt. A látszólag elsöprő kereslet ugyanakkor legalább annyira a mesterségesen alacsonyan tartott kínálatnak volt köszönhető, mint a hatalmas érdeklődésnek, ami igencsak zárójelbe teszi a lufipróféták baljóslatait.

Remek hetet zárt az amerikai tech szektor, egy-két nagykutya pompás gyorsjelentéssel kínálta meg a befektetőket. Az iparág általában véve is köszöni szépen, jól van: a válság legmélyebb szakaszából az elsők között sikerült kikecmeregnie, a fogyasztók két kézzel vásárolják termékeket, halmozódik a készpénz, a vállalati költés nő, a tőzsde előtti szakaszokban pedig lényegében végtelen tőke áll a startupok rendelkezésére. A Marketwatch mégis azon kesereg, hogy az egész csak délibáb, mert a bankrészvényeket elkerülik a befektetők.

David Callaway (aki egyébként a MW főszerkesztője, tehát valószínűleg nem teljesen hülye) érvelésének lényege, hogy a tech vállalatok, azon belül is a meghatározó nevek közül is többen hiába számolnak be kiugró árbevétel- és profitdinamikáról, jócskán felülmúlva az elemzői várakozásokat is, amíg a bankszektor bénázik, és nem tud életet lehelni olyan tevékenységeibe, amiből korábban az elképesztő profitokat sikerült leakasztani. Szerinte ezek kellenének ahhoz, hogy elhihessük, hogy az amerikai gazdaság tényleg képes kilábalni a gödörből.

Főszerkesztő vagy sem, szerintem Callaway téved.

Az Apple olyan brutális növekedésről számolt be a tegnap közzétett gyorsjelentésében, hogy még a relatíve gyenge iPad-értékesítéseket is elhomályosította. A fő számok minden tekintetben szemkápráztatóak lettek, a bevétel 83 százalékkal, az egy részvényre jutó nyereség 92 százalékkal nőtt, és az előbbi 6 százalékkal, utóbbi viszont közel 20 százalékkal szárnyalta túl az elemzői várakozásokat. Az iPhone-ok értékesítése a várt 16,6 millió darab helyett 18,65 millió volt, és Macből is elment 3,76 millió darab (3,6 milliót vártak). Nem csoda, ha megrántották az árfolyamot a jelentésre, amivel nem mellékesen javarészben már beigazolódott a pár nappal ezelőtti óvatos jóslatom is.

Ha már tőzsdénél tartunk, ezután olvasd el az Intelről szóló reggeli bejegyzést is.

Egy újabb vicceskedős almás fotó az Apple-ről szóló poszt mellé... (Forrás: sxc.hu)

Jó alaposan kenterbe verte kedden az Intel az elemzők várakozásait a gyorsjelentésével, a bevétel terén közel 11 százalékkal, az egy részvényre jutó nyereség pedig több mint 28 százalékkal haladta meg a Wall Street-i konszenzust. Az árfolyam persze nem meglepő módon elszállt, az Intel szerdán is a mezőny élén állt az általános jókedvben. A jelentős mellélövésnek több oka volt, de a legfontosabb, hogy a PC-k piaca mégsem szottyadt annyira össze, mint ahogy a piackutatók jelezték. Legalábbis nem az Intelnél, és legalábbis nem ebben a negyedévben.