Igen beszédes részlettel gazdagította az Intel a héten a PC-piacról kialakult képet: a cég megemelte az aktuális negyedévre vonatkozó bevételi prognózisait a vártnál erőteljesebb PC-eladások nyomán, de nem is gyengén, több százmillió dollárral (az Intel bevételeiben még mindig közel kétharmad a PC-szegmens aránya). A hírre az Intel nagyjából 10 éves csúcsra ugrott 7 százalékos emelkedéssel.
Az a durva, hogy az Intel még mindig ugyanazokkal a problémákkal vergődik, amiről már 2011-ben is írtam, és már akkor sem voltak újkeletűek. A menedzsment közölte, jövőre nem nő a cég bevétele, cserébe viszont iszonyú pénzeket költenek majd arra, hogy megpróbálják behozni a most már legalább ötévesre hízott hátrányukat a mobilpiacon. Egyre fogy az esély a sikerre, de azért szurkoljunk nekik.
Akárhányszor írtam már a PC-korszak elmúltáról, mindig olyan jóízű hőbörgés volt a válasz, hogy nem bírom ki, hogy ne feszegessem tovább a témát. Annál is inkább, mert pontosan az történik, amiről már szó volt itt sokszor. Az ellátási láncot egyben tartó Intel-HP-Microsoft szövetségek már évekel ezelőtt felbomlottak, de mára nyilvánvalóvá vált az öndefiníciós krízis és útkeresés is a PC-piac meghatározó szereplőinél. Minden érintett kénytelen-kelletlen nyilvánosan is beismerte, hogy nagy a baj, a PC-korszaknak vége. A feltápászkodásból óriási tőzsdei (mellé)fogásokra nyílhat lehetőség.
A minap eszembe jutott, mekkora palotaforradalmat sikerült kirobbantanom a kommentek között, mikor 2011 elején az írtam, hogy lezárult a PC-korszak. Ideig-óriáig, pontosabban egy-két negyedévig még mintha tényleg minden a legnagyobb rendben lett volna, aztán viszont szépen elhasalt a személyi számítógépek piaca, és vele a meghatározó vállalatok is. Nem biztos, hogy mindegyikük talpra is fog állni.
Jó alaposan kenterbe verte kedden az Intel az elemzők várakozásait a gyorsjelentésével, a bevétel terén közel 11 százalékkal, az egy részvényre jutó nyereség pedig több mint 28 százalékkal haladta meg a Wall Street-i konszenzust. Az árfolyam persze nem meglepő módon elszállt, az Intel szerdán is a mezőny élén állt az általános jókedvben. A jelentős mellélövésnek több oka volt, de a legfontosabb, hogy a PC-k piaca mégsem szottyadt annyira össze, mint ahogy a piackutatók jelezték. Legalábbis nem az Intelnél, és legalábbis nem ebben a negyedévben.
Bár volt már róla szó, néhány érdekes szempontot erejéig még érdemes foglalkozni a Nokia új stratégiájával. Az előző posztban csak a Nokia szemszögéből írtam a lehetséges forgatókönyvekről, a vállalat viszont nem szólótáncot mutat be, az egész történetet igazán érdekessé tévő nagyvállalati tangó szereplőit pedig egy nagyon fontos szempont fűzi össze: a más területeken elért sikereiket egyelőre nem tudták átmenteni az okostelefonok és a táblagépek piacára. A jövő pedig nagyban függ a Nokia mostani stratégiaváltásától.
Alaposan felülteljesítette az elemzői várakozásokat, és rekordévet zárt az Intel a héten közzétett gyorsjelentésével. A chipgyártó behemót a Wall Street-i okosok által várt 53 centes egy részvényre jutó nyereség helyett 59 centet produkált a negyedik negyedévben, ami minden korábbinál nagyobb, 11,5 milliárd dolláros bevétellel párosult. A menedzsment természetesen hiperoptimista, a kiválóan sikeredett 2010-es eredmények után még jobbat ígér 2011-ben. Pedig a cég elavult üzleti modellje komoly gondokat jelenthet akár már rövid távon is.
Azt az Intel is kiemelte a gyorsjelentéséhez kapcsolódó értékelésekben, hogy a cég jó teljesítménye a vállalati szegmensből, főként a szerverek számára gyártott mikroprocesszoroktól származott, miközben a korábban szintén nagyon fontos PC-piac stagnált 2010-ben. Ez önmagában fontos változásokat sejtet a vállalat piacain, hát még ha hozzátesszük, hogy a PC-ket egyre jobban szorongató okostelefonok és tabletek terén az Intel pozíciói egyelőre meglehetősen gyengék. Sőt, a társaság „hazai pályán” is kellemetlen szakítást volt kénytelen elszenvedni.
