Mostanában munka meg egy nagyon rövid szabadság mellett nem nagyon volt időm a Dotkomra is, de azért az elmúlt hónapokban felvetett sztorikat többé-kevésbé nyomon követem. Az egyik ilyen a Microsoft, ahol nagyjából úgy alakulnak a dolgok, ahogy korábban írtam.
14 éve nem ért ennyit a részesedése, nyilván mosolyog
„Steve Ballmer alatt sehová nem ment a Microsoft árfolyama.” Nagyjából ez a narratíva mindenfelé az internetekben a Microsoft vezérváltása körül. Jól hangzik, kár, hogy nem teljesen igaz.
Nem ment "sehova", érted...
Ma ebéd közben fejtettem ki az új elméletemet az elemző kollégáknak, miszerint ha végre meglesz a Microsoft új vezérigazgatója, akkor szerintem jó esély van rá, hogy újra szárnyaljon a részvény. Nem mondom, hogy elismerő bólogatásokat kaptam, de tiltakozni se nagyon tiltakozott senki. Nagyon tapintatos csapat.
Ezt tuti nem fogja utána csinálni senki
Tegnap a szombati munkanap izzó hevében ráugrottam az IDC PC-piaci előrejelzéseire, mondván csúnyán mellélőtték ezt a PC-sztorit három éve. Ez a hatalmasnak tűnő baki vajon azt jelenti, hogy teljesen használhatatlanok ezek az előrejelzések? Nyilván nem. Pusztán annyit bizonyít, hogy senki sem lát a jövőbe.
Az a durva, hogy az Intel még mindig ugyanazokkal a problémákkal vergődik, amiről már 2011-ben is írtam, és már akkor sem voltak újkeletűek. A menedzsment közölte, jövőre nem nő a cég bevétele, cserébe viszont iszonyú pénzeket költenek majd arra, hogy megpróbálják behozni a most már legalább ötévesre hízott hátrányukat a mobilpiacon. Egyre fogy az esély a sikerre, de azért szurkoljunk nekik.
A Microsoft csütörtök esti gyorsjelentése sokkal több érdekes és hasznos információt tartalmazott annál, hogy bevételek és a profit terén is túlteljesítette a cég az elemzői várakozásokat június és szeptember között. Az üzleti szegmensek totális átszervezésével ugyanis a Microsoft látványosan szakított korábbi önmagával, és végre a maga valójában kezd kirajzolódni a szemünk előtt az "igazi" Microsoft. Meg valami egészen új is.
Véget ért a szabadság, túl vagyok az első munkanap sokkján is, de még mindig a Nokia-Microsoft sztori foglalkoztat. Érthető, a Dotkom történetének legnagyobb "kapása" volt (és jól mutatja a szerencsémet, hogy épp akkor jött, amikor a hasamat süttettem). Rengeteg érdekes kérdést lehet még feszegetni.
Mennyire kemény a testbeszéd... Nem szívesen ráznék kezet Ballmerrel semmilyen ügyben.
(Forrás: Nokia)
Egy pompás horvátországi nyaralás(sorozat) derekán tartok éppen, értelemszerűen nem is terveztem, hogy blogolok. De emellett nem lehet elmenni szó nélkül: a Microsoft tényleg megveszi a Nokia készülékgyártását. Pont, ahogy korábban írtam (a linkbeszúrást nem támogatja a blog.hu iPaden, de a fentebb jelzett okoknál fogva most nem stresszelem magam rajta, linktelen poszt lesz).
Update: bepótoltam a linkeket:
Nagy elemzést nem fogok most rittyenteni, megteszik az elemző barátaim az Investor.hu hasábjain. A lényeg annyi, hogy a Nokia kap egy valag pénzt (5,4 milliárd eurót) a pénzégető mobilgyártásáért, jelentős részét épp azokért a szabadalmakért, amikről korábban írtam. Ez azt is jelenti, hogy a Microsoft a Nokia teljes (deal előtti) kapitalizációjának mintegy felét fizeti azért a készülékdivízióért, aminek a működési értékét nagyon sok elemző kerek nullával szerepeltette a modelljében.
Az eredmény: 47 százalékos emelkedéssel nyitott a Nokia Helsinkiben. Azaz a piac úgy ítéli meg, felszabadult az a bizonyos részvényesi érték, amire a KBC Equitas ügyfeleinek küldött kereskedési ötletünket is alapoztuk (kerek 3 hónap alatt több mint 50 százalékot kerestünk az ötleten a jelenlegi állás szerint).
Hosszasan lehetne még boncolgatni ezt az ügyet, majd meg is teszem, de most inkább ugrok egy nagy seggest a tengerbe.
A Microsoft és Nokia együttműködésének elején 2011-ben azt írtam, hogy ez volt a Microsoft legolcsóbb akvizíciója, hiszen nem kellett ténylegesen megvennie a Nokiát, „csupán” jókora nagyságú marketing és egyéb támogatás mellett szinte teljesen rákényszerítethette a saját akaratát a finnekre. Azóta is tartottam a véleményemet, de a WSJ tudósítása alapján Redmontban mégsem gondolják feleslegesnek megvenni a finneket, a hírek alapján egészen közel jártak a tárgyalások az üzlet nyélbe ütéséhez, „csak” az árban nem sikerült megállapodni (de akkor miben igen?)
Óriási ilyenkor a csábítás, hogy az ember belekapaszkodjon a jól megszokott álláspontjába (amivel tőzsdén igen tekintélyes buktákat lehet összehozni), ezt elkerülendő kényszerítem magamat, hogy az ellenkezőjére koncentráljak: miért hatalmas ötlet megvenni a Nokiát?
Még jó, hogy félig kész volt ez a poszt a Huawei hír kapcsán, épp csak át kellett írni egy kicsit. Eredetileg az volt a címe, hogy "Miért akarná megvenni bárki a Nokiát?".
Akárhányszor írtam már a PC-korszak elmúltáról, mindig olyan jóízű hőbörgés volt a válasz, hogy nem bírom ki, hogy ne feszegessem tovább a témát. Annál is inkább, mert pontosan az történik, amiről már szó volt itt sokszor. Az ellátási láncot egyben tartó Intel-HP-Microsoft szövetségek már évekel ezelőtt felbomlottak, de mára nyilvánvalóvá vált az öndefiníciós krízis és útkeresés is a PC-piac meghatározó szereplőinél. Minden érintett kénytelen-kelletlen nyilvánosan is beismerte, hogy nagy a baj, a PC-korszaknak vége. A feltápászkodásból óriási tőzsdei (mellé)fogásokra nyílhat lehetőség.
