Véget ért a szabadság, túl vagyok az első munkanap sokkján is, de még mindig a Nokia-Microsoft sztori foglalkoztat. Érthető, a Dotkom történetének legnagyobb "kapása" volt (és jól mutatja a szerencsémet, hogy épp akkor jött, amikor a hasamat süttettem). Rengeteg érdekes kérdést lehet még feszegetni.

Mennyire kemény a testbeszéd... Nem szívesen ráznék kezet Ballmerrel semmilyen ügyben.
(Forrás: Nokia)

1) Végleg reszeltek a Nokiának?

Dehogy. A cég dicsősége kétségtelenül megkopott, de ahogy már túlélt pár drasztikus stratégiaváltást az elmúlt másfél évszázadban, ez a mostani változás is a túlélést szolgálja. Sőt, nem is akárhogy, a cég kifejezetten jó befektetésnek tűnik a nagy hacacáré után is. Nézzük, mi marad a közvélemény szerint marha értékes (nem az) mobilgyártás eladása után:

• Hirtelen leegyszerűsödött struktúra és átlátható, fókuszált stratégia.
• Üzemi szinten nyereséges, a saját területén ismert és potens biznisz az NSN formájában.
• Kezükben maradt az egyik nagy erősségük, a navigáció.
• A kapitalizáció felét, mintegy 7,7 milliárd eurót kitevő készpénz, amiből cégeket akvirálhat, osztalékot fizethet vagy a hiteleit törlesztheti.
• A pénzégető mobilgyártás nélkül, a bődületes készpénzállománnyal villámgyorsan visszanyerheti a befektetésre ajánlott besorolást a nagy hitelminősítőktől, ami olcsóbb és rugalmasabb finanszírozást, új befektetőket hoz.
• Az értékeltsége pedig továbbra is vonzó az "új" versenytársakkal összevetve.

Ehhez képest az, hogy nem ők lesznek a félmaréknyi "futottak még" mobilgyártó egyike, meglehetősen elhanyagolható problémának tűnik. Az sem véletlen, hogy a Nokia árfolyama az üzlet bejelentésére szinte pontosan akkorát emelkedett, mint amennyi készpénzt kap, azaz a korábbi árfolyammal a piac nullára értékelte a mobilgyártást.

2) Stephen Elop volt a "trójai faló", és kezdetektől fogva arra játszott, hogy "ellopja" a finnek büszkeségét?

A meghatározó piaci szereplőkkel - politikusokkal, vállalatvezetőkkel, jegybankárokkal, nagybefektetőkkel - kapcsolatban általában véve él az a tévképzet, hogy az átlagembernél sokkal többet tudnak a jövőről, és minden információ birtokában sakkjátszma lépéseihez hasonlóan építgetik a saját sztorijukat. Ahogy Zsiday Viktor is írta a minap, a valóságban ez egyáltalán nem így van. Ugyanúgy nem jövőbelátó egyikőjük sem, sőt, a jelenből is csak egy kisebb-nagyobb, de mindenképpen korlátozott szeletet látnak, és ennek tükrében legtöbbször csak reagálnak az eseményekre, nem a háttérből irányítják őket.

Nem tudhatom, hogy mi volt az eredeti szándéka persze, de Stephen Elop történetesen - akár direkt, akár véletlenül - megmentette a Nokiát a totális megsemmisüléstől. Diadalmenet talán nem volt a vezetése, de jóformán menthetetlen helyzetben kapta meg a céget, és legalább hajlandó volt merész húzásokra, aminek eredményeképpen egy alaposan megmetszett, de életképes, újabb sikeres évtized elé néző Nokiát hagyott hátra.

Elképzelhető persze, hogy mindig is azt vizionálta, hogy egy fehér Lumia hátán lovagol be Redmondba, hogy elfoglalja a Microsoft vezérigazgatói székét (ő a legesélyesebb jelölt Ballmer helyére), de az szinte fix, hogy nem láthatta előre 2010-ben, hogy az elkövetkező bő 3,5 évben milyen kihívásokkal és nehézségekkel szembesül majd a Nokia, és milyen lépések hova vezethetnek. Kár lenne emberfeletti tulajdonságokkal felruházni.

Hopp, megfogta és már viszi is... (Forrás: Nokia)

3) Jó-e a Microsoftnak, hogy megvette ezt a kócerájt?

Szerintem nem, dacára annak, hogy lehetett mellette érvelni már korábban is. Majd még alaposabban körüljárom, most pontokba szedve:

• Pokoli nehéz lesz a két cég kultúráját, működését, mindennapjait összehangolni, és ez sokkal súlyosabb probléma, mint ahogy a pénzügyi excel táblák sejtetik.
• Egyetlen módon tehető nyereségessé az üzletág: ha leépítik a 32 ezer munkavállaló jelentős részét, és a butatelefongyártást bezárják (vagy eladják a Huaweinek, ha épp kell neki). Ez mind jelentős egyszeri ráfordítással jár, amire a Microsoft menedzsment már igyekszik óvatosan felhívni a figyelmet.
• A felvásárlás valószínűleg nem jön létre, ha nem legyeskednek mások is a Nokia körül. A Windows Phone platform egyetlen valódi letéteményesét nem engedhette kicsúszni a keze közül a Microsoft, de ennek nagy ára van.
• A Microsoft nagyot hibázik, ha az okostelefon-piac jelenlegi érettsége mellett megpróbálja az Apple integrált modelljét lemásolni. Az integrált fejlesztés "túlszolgáltatást", "túloptimalizálást", túltervezettséget jelent az okostelefonoknál már, késő erre az útra lépni.
• Kritikus vezetőváltással párhuzamosan kell lenyelni ezt a nagy falatot. Ha Elop az utód, akkor ez kisebb gond, de mindenképp gond, és veszélyezteti az integráció sikerét.

Mindez nem jelenti, hogy eleve kudarcra lenne ítélve a sztori, de kétséges a siker, sőt, ha tényleg csak okostelefongyártást céloz a Microsoft, szinte garantált a kudarc. Ha valaki viszont hisz benne, hogy megtérül az akció, akkor most kell megvenni a részvényt, amíg a piac szkeptikus. Igen kemény támaszokon a részvény.

És akkor a kérdésről még szót sem ejtettünk, hogy miért nincs semmi köze az egész történetnek a Google-Motorola ügyhöz. Majd legközelebb.