Van ez az érdekes pletyka arról, hogy a Google felvásárolná a Twittert. Inkább tűnik hangulatkeltésnek, mint valós hírnek, de nem tökéletesen hülyeség. Legalábbis lamentálni érdemes lehet rajta.
Van ez az érdekes pletyka arról, hogy a Google felvásárolná a Twittert. Inkább tűnik hangulatkeltésnek, mint valós hírnek, de nem tökéletesen hülyeség. Legalábbis lamentálni érdemes lehet rajta.
Kár érte, eleinte úgy tűnt, elejét tudja venni a menedzsment a túlságosan nagy hype-nak, 23-25 dolláros kibocsátási árral viszont könnyen lehet, hogy a Facebook hullámvasútja jön itt is. Mindjárt meglátjuk.
Disclaimer: A KBC Equitas vezető elemzője vagyok, mi csináltuk ezt az infógrafikát. Egyfelől mert lehet majd nálunk is kereskedni a Twitterrel, másfelől pedig szeretünk elemezgetni.
Épp újraolvasom a befektetések egyik alapművét, az Intelligent Investort Benjamin Grahamtől (egész pontosan a Jason Zweig által kommentált, azt hiszem 2003-as kiadást), és erre a sztorira bukkantam benne:
Újabb lépéssel igyekszik a Twitter visszaszerezni a platform feletti teljes irányítást a gombaként szaporodó kliensprogramoktól, a társaság egyértelmű üzenetben jelezte: nincs szükség újabb egyszerű kliensekre, és a meglévőeket is annyira szoros korlátok közé igyekszik szorítani, amennyire csak lehet. A durvának tűnő beavatkozás tökéletesen illeszkedik az események láncolatába, és talán az egyetlen megoldás a Twitter legsúlyosabb gondjaira.
Még a múlt héten vetődött fel a Netidők blogján az új dotkom-lufi kérdése a Guardiannak nyilatkozó Alan Patrick érveinek sorra vételével. A szaki tíz jól eltalált pontban szedte össze, miért gondolja, hogy egy évtizeddel az előző után ismét dotkom-buborék van kialakulóban. A pontokat olvasva az embernek tényleg az az érzése támad, hogy menten nyakunkon az összeomlás, de azért érdemes helyén kezelni a listát.
Nem mintha ne rejtőzne igazság a felvetésben, főként hogy a felsorolt jelek egy része tényleg látható a piacon. Más szempontok miatt viszont szerintem érdemes különbséget tenni a kilencvenes évek vége, kétezres évek eleje és a mostani helyzet között. Könnyen lehet, hogy amit látunk, még bőven a „normális” iparági ciklus keretein belül van, lufi nélkül.
Sajátos villongások zajlottak a napokban a Twitter környékén, a társaság kemény ellentámadásra kényszerült a különféle Twitter-klienseket sorban felvásárló, és így a Twitter pozícióit veszélyeztető UberMedia ellen. A Twitter láthatóan nagyon félti az üzletét, amiről egyébként ő maga sem tudja még, hogy pontosan mekkora, micsoda és hogyan is működhetne igazán nagyban. A Twitter platformként borzasztó sérülékeny, főleg ha más, sikeres platformokkal hasonlítjuk össze, így a menedzsment kezéből nagyon könnyen kicsúszhat az irányítás.
Kép helyett ezúttal egy kiváló aláfestő zene a kék madárról.
Úgy hírlik, csúnya dolgok zajlanak a Twitter háza táján, a mikro-, sőt, inkább nanoblogger cégen belül kiéleződtek az ellentétek az üzletfejlesztést és a termékfejlesztést képviselő szakik között, és már meg is született az átrendeződések első ártatlan áldozata. A Twitter az egyik oldalról hatalmas sikertörténet, a másik oldalról viszont rejtély: még mindig nem találták ki, hogy a hype-ból hogyan faragjanak hosszú távon fenntartható és skálázható üzleti modellt. Pedig a legdörzsöltebb technológiai guruk szerint is valahol ott lapul a sokmilliárdos érték a felszín alatt. De hol?
Olvasnivaló a DotKomon:
A bankszektorban is tarol az Apple