Tegnap jó alaposan odavágott az amerikai, meg úgy általában a világ tőzsdéinek a Standard & Poor's azzal, hogy az amerikai államadósság besorolásának kilátását negatívra változtatta. Hosszasan lehetne arról vitatkozni, hogy hogyan lehetséges egy globális hitelválság után (közben), hogy ekkora hatása legyen egy hitelminősítő szavának, pláne hogy olyan kérdésről van szó, ami mindenki számára ismert (ha nem az USA lenne, már évekkel ezelőtt megkapták volna a magukét), de ez van, ezt kell szeretni.

Forrás: sxc.hu

Afrikáról nem éppen az IT-szektor jut eszünkbe, pedig tech szempontból legalább olyan érdekes a kontinens, mint a szafaris természetfilmek, már persze nem úgy, ahogy a Szilícium-völgybeli űrtechnológia, hanem a maga módján. A minap zseniális cikkre hívták fel a figyelmemet (köszi, Balázs!), ami az egész mobil-, illetve okostelefon-sztoriról lehengerlően más képet mutat afrikai szemszögből, mint ami a mi kis európai(szerű) agyunkban él, és pláne fényévekre esik attól a felfogástól, ami az amerikai tech szektorból áramlik felénk.

Ők milyen technológiát használnak majd, ha felnőnek?

Érintőlegesen már itt a Dotkomon is volt szó róla, hogy a Microsoft láthatóan nem tudott eddig mit kezdeni a táblagépek piacával, és a technológiai szempontból kézenfekvőnek tűnő Windows Phone helyett a „rendes”, asztali Windows következő verzióját teszi tablet-kompatibilissé, amire akár 2012-ig is várhatunk. Hiába nagyon könnyű Steve Ballmert felelőssé tenni, muszáj belátni: a jelenlegi struktúrában egyszerűen nem tehet mást, minthogy a várható sikertelenség tudatában is a mindenható Windowsnak rendeli alá a stratégiát.

Az iPad 2 megjelenésének időpontjához képest kicsit többet tudunk már a versenytársak árairól is, és úgy tűnik, nem volt elhamarkodott a megállapítás, hogy az Apple ezúttal nemcsak elsőként lépett egy új piac megnyitása felé, hanem érezhető árazási előnyt is szerzett a táblagépek terén: a belépő modell lényegesen olcsóbb bármelyik versenytársnál, és a többi változatnál sincs összevethető, kedvezőbb árú termék a piacon. De igazából nem is ez a lényeg, bár kétségtelenül alaposan hozzájárul a cég dominanciájához az új piacon.

Fontos, hogy kiragadott példák jönnek, nincsen kapacitásom egy teljes tabletpiaci körképet összeállítani az összes termék árával és specifikációival, de nem is célom. Az alapfelállást és trendet jól érzékeltetik a példák is.

A kép a Belsőség blogról származik

Túl vagyunk a több mint egy hetes otthoni „turnén”, aminek különösen a hosszú hétvégére eső része volt súlyos, nem véletlenül apadoztak el a posztok a blogon a szokásosnál is jobban. Visszatérve a nyugis hétköznapokba mostantól igyekszem visszaállni a rendszeresebb kontentre, de először egy adósságomat akarom törleszteni.

Pár napja jelent meg a Portfolio.hu hasábjain Fekete Bea klaviatúrájából egy cikk, ami szépen rímel a múltkori, következő dotkom-lufiról szóló elmélkedésemre. Bea a posztban pedzegetett érvelést jócskán kiegészítette, amiből csak egy-két dolgot akarok itt elővenni, a cikket tessék elolvasni az eredeti helyén.

Olvasnivaló a Dotkomon:
Ez még nem a Dotkom Lufi 2.0

Újabb lépéssel igyekszik a Twitter visszaszerezni a platform feletti teljes irányítást a gombaként szaporodó kliensprogramoktól, a társaság egyértelmű üzenetben jelezte: nincs szükség újabb egyszerű kliensekre, és a meglévőeket is annyira szoros korlátok közé igyekszik szorítani, amennyire csak lehet. A durvának tűnő beavatkozás tökéletesen illeszkedik az események láncolatába, és talán az egyetlen megoldás a Twitter legsúlyosabb gondjaira.

Elég zaklatott hetem van, ide-oda húzogatom a bájos kis gurulós bőröndömet az országban, ezért nem igazán terveztem, hogy újabb poszttal jelentkezem. A reggeli kávé mellett viszont belebotlottam ebbe a videóba, ami telis-tele van érdekes részletekkel, pláne, hogy a keddi SUU konferencia miatt amúgy is rajtam van még ez a startupos zsizsegés. A videót már kiposztoltam különféle közösségimédia-felületekre, de közben eszembe jutott még pár gondolat.

Sajnos nem lehet beágyazni a videót, a képre kattintva előjön.

Végre megtörtént, amire az Apple rajongók és még sokan mások vártak: Steve Jobs bemutatta az iPad 2-t. A technikai specifikációkon nem szeretnék elidőzni, sokan megteszik ezt helyettem, röviden elég annyi, hogy nemcsak a készülék külsején változtattak a mérnökök. Erősebb, sokrétűbb hardver került a házba, ami egyébként „egyharmadával” vékonyabb az előző verziónál, és 8,8 milliméteres vastagságával messze a legkarcsúbb a manapság ismert táblagépek között.

Forrás: Apple.com

Még a múlt héten vetődött fel a Netidők blogján az új dotkom-lufi kérdése a Guardiannak nyilatkozó Alan Patrick érveinek sorra vételével. A szaki tíz jól eltalált pontban szedte össze, miért gondolja, hogy egy évtizeddel az előző után ismét dotkom-buborék van kialakulóban. A pontokat olvasva az embernek tényleg az az érzése támad, hogy menten nyakunkon az összeomlás, de azért érdemes helyén kezelni a listát.

Nem mintha ne rejtőzne igazság a felvetésben, főként hogy a felsorolt jelek egy része tényleg látható a piacon. Más szempontok miatt viszont szerintem érdemes különbséget tenni a kilencvenes évek vége, kétezres évek eleje és a mostani helyzet között. Könnyen lehet, hogy amit látunk, még bőven a „normális” iparági ciklus keretein belül van, lufi nélkül.

Sajátos villongások zajlottak a napokban a Twitter környékén, a társaság kemény ellentámadásra kényszerült a különféle Twitter-klienseket sorban felvásárló, és így a Twitter pozícióit veszélyeztető UberMedia ellen. A Twitter láthatóan nagyon félti az üzletét, amiről egyébként ő maga sem tudja még, hogy pontosan mekkora, micsoda és hogyan is működhetne igazán nagyban. A Twitter platformként borzasztó sérülékeny, főleg ha más, sikeres platformokkal hasonlítjuk össze, így a menedzsment kezéből nagyon könnyen kicsúszhat az irányítás.

Kép helyett ezúttal egy kiváló aláfestő zene a kék madárról.