Némileg vegyes érzéseim vannak a mai StartUp Underground konferenciával kapcsolatban, pedig előtte nagyon lelkes voltam, nem véletlenül igyekeztem nemcsak egyszerű bloggerként, hanem a Portfolio.hu-t médiatámogatóként bevonva is segíteni a promócióban. A konferencia miatt majdnem egy héttel korábban repültem haza Amszterdamból a tervezettnél, az ezzel járó plusz költséget is vállalva, de most,  pár órával a konferencia után kicsit csalódottnak érzem magam, azzal együtt is, hogy sok érdekes dolgot hallottam ma.

Pénzügyi-üzleti konferencia szervezésében már sokszor vettem részt, még többhöz volt szerencsém nézőként az elmúlt években otthon és külföldön egyaránt, nem beszélve azokról az alkalmakról, amikor a szervezők pillanatnyi elmezavara miatt moderátorként kellett fellépnem. Akármelyik szerepben szerzett tapasztalataimat is veszem elő, a konferencia szakmai tartalma miatt hiányérzet maradt bennem (mindez persze hangsúlyozottan szubjektív meglátás).

A hibák felrovásával azért óvatosan kell bánni, hiszen soha semmilyen technológiai vagy startup-konferenciát nem szerveztem még, és tudom, hogy a szervezőcsapat nagyon komoly energiákat mozgósított, hogy létrejöjjön a rendezvény, amiért minden tiszteletem az övék. A konferencia végét nem tudtam megvárni, mert vidékre kellett utaznom délután, pedig pénzügyesként az éppen zajló „Pénz” című szekcióra készültem előzetesen igazán, amit így ott kellett hagynom. (Sajnos a záróbeszélgetésről sem tudok így véleményt mondani, a Webisztán kommentelője szerint érdekes volt).

Általánosságok általánosságok hátán

Azok közül az előadások közül, amiket végighallgattam, jóformán David Bizer (HackFwd) tetszetős és érdekes prezentációja volt az egyetlen, amivel kapcsolatban nem volt az az érzésem, hogy a tartalmát kevés energiabefektetéssel össze tudtam volna szedni magam is. Ő volt az egyedüli a nap folyamán (azok közül, akiket halottam), aki karakteres véleményt fogalmazott meg az európai tech színtérről, és nem csupán „a Szilícium-völgy a világ közepe” mantrát ismételgette (ami természetesen nem minden alap nélküli, de ennél konstruktívabb hozzáállást vártam).

A türelmemet igazán a Szilícium-völgyről szóló panelbeszélgetésnél veszítettem el, Halaska Gábor moderátorkén alkalmatlan volt a helyzet kezelésére, az angol nyelvűnek beharangozott kerekasztal magyarul zajlott, az előadása alapján mindenképpen nagyobb figyelmet érdemlő David Bizer csak díszletként ült ott, leszámítva a néhány sután feltett angol kérdést. Halaska és a kockázati tőkések csevejét már nem tudtam megvárni, de biztos vagyok benne, hogy a moderátor felkészültsége nem ütötte meg azt a színvonalat, amit egy befektetési paneltől el szoktam várni.

Sajnos az előadások többsége vontatott és egyhangú volt, igazi „életszagú” tapasztalatokat, bennfentes élményeket csak Drew Banks (Prezi.com) reggeli keynote-jában fedeztem fel, de ő inkább csak a fajsúlyos mondanivaló hiányát leplezte a saját életútja taglalásával (a „számold fel a korlátokat” meg „fókuszálj” és hasonló szlogeneket nem tekintem valódi szakmai üzenetnek). Persze én is voltam már házigazdaként olyan helyzetben, hogy az előzetesen bombasztikusnak beharangozott előadótól lekapartam a tapétát, ez sajnos benne van a pakliban.

Szigetlaki Zsolt, a tavaly győztes Webcam Laboratory termékfejlesztési vezetője is érdekes előadást tartott, de addigra túl voltam vele egy nagyon frankó interjún reggel, ami lényegesen részletesebb és mélyebb volt, mint ami a prezibe jutott. Hamarosan érkezik az az anyag is.

Meglepően zavaros startupok

David Bizer is felemlegette az előadásmódot a startup-verseny prezentáció kapcsán, teljesen joggal. Soha nem voltam még korábban hasonló versenyen, talán túl sokat vártam tőle, de komolyan meglepődtem, hogy a termékük (ötletük) iránt végletekig elkötelezett, lelkes, előzetes szűrésen és tréningen átesett startupok ennyire rosszul megfogalmazott, strukturálatlan és átgondolatlan üzenetekkel álltak elő (nem mindenki, és nem teljes egészében). Nem vitatom, hogy brutálisan nehéz a műfaj, de azért azt se felejtsük el, hogy egy nagy kalap pénzt szeretnének mindezzel keresni.

Az InfoMeme-es prezit előadó önjelölt marketingguru arca akkora volt, hogy villás targoncával vitték fel a színpadra, és igen vaskos suttyóságokkal sikerült teletűzdelni az előadását, beleértve a kockázati tőkéseknek adott válaszait („na jó, de mi a kérdés?” - ilyet értelmes ember nem böffent rá egy potenciális befektetőre). Különösen ennek tükrében éreztem sajnálattal vegyes tiszteletet az ImFlux előadójával szemben, aki ugyan belesült a prezibe, de a méltóságát megőrizve vonult le a színről.

A „mozgó szövetet” (Laokoon) bemutató, nagyon-nagyon szimpatikus lány egyszerre volt üde színfolt és zavaró hiba a mátrixban: a sztori nem ebbe a mezőnybe való volt (nem azért, mert nem webes vagy szoftverprojekt, hanem mert fényévekre van a termékké válástól), bár eredetiségében a projektek többségével simán felvette a versenyt (legalábbis ha jól értettem a lényegét). A YouTube-videókból egyszerűen összeállítható lejátszási listákat nyújtó DragOnTape győzelme utólag jogosnak látszik, bár a prezentáció közben nem biztos, hogy ezt jósoltam volna, nehezen bontakozott ki a dolog.

Több prezentáció is általános statisztikákkal indult, és hosszú percek elteltével sem volt világos, hogy mi a pontos termék, mi a cél, mit csinálnak (volt, akinél az érzés végig kitartott). Egy ma még zárt alfa-stádiumban lévő termék 2015-ben fizetendő több millió eurós osztaléka, meg az ötéves időhorizontra előrejelzett huszonakárhány millió eurós vállalatérték anélkül, hogy eddig egyetlen forint bevétel lett volna, megmosolyogtató volt számomra. Bár nem vagyok kockázati tőkés, csak befektetéselemző. (A zsűri visszatérő „Piackutatás van?” kérdése is furcsa volt: ha lett volna piackutatás, azzal kezdik a prezentációt, nem?)

Konklúzió: van még hová fejlődni

Mindent egybevéve nem bántam meg, hogy elmentem a konferenciára, de sajnos nem csak úgy gazdagodtam tapasztalatokkal, ahogy eredetileg reméltem. A felsorolt hibák túlnyomó része nem elsősorban a szervezőké (közvetlenül talán csak a program elcsúszása róható fel nekik), de világosan jelzi, mennyire gyerekcipőben járnak még ezek a dolgok Magyarországon. Ha igazán komoly tech és/vagy startup-szcénát szeretnénk, a szereplőknek egyszerűen túl kell lépniük ezeken a gyermekbetegségeken, nincs más megoldás.

Fontos megint hangsúlyoznom, hogy ha élesre is sikerült itt-ott a kritikám, csak az építő szándék vezérel. A szervezőknek őszintén kívánom, hogy legyen energiájuk és lelkesedésük tovább folytatni ezt a kezdeményezést, szorosabb szakmai kontrollal, a témák és előadók (és moderátorok) még rigorózusabb kiválasztásával, feszesebb és pörgősebb szerkesztéssel jövőre biztosan újabb hatalmas fejlődést fogunk látni az ötödik StartUp Undergroundon, folytatva azt a pályát, amit a rendezvény az elmúlt években bejárt.

Így láttam ma a startup-szcéna szempontjából kívülállóként a konferenciát. Készséggel elismerem, hogy a csalódottságom legalábbis részben abból is származhat, hogy máshol "szocializálódtam", és így talán nem megfelelő elvárásokkal érkeztem a konferenciára.