Remek hetet zárt az amerikai tech szektor, egy-két nagykutya pompás gyorsjelentéssel kínálta meg a befektetőket. Az iparág általában véve is köszöni szépen, jól van: a válság legmélyebb szakaszából az elsők között sikerült kikecmeregnie, a fogyasztók két kézzel vásárolják termékeket, halmozódik a készpénz, a vállalati költés nő, a tőzsde előtti szakaszokban pedig lényegében végtelen tőke áll a startupok rendelkezésére. A Marketwatch mégis azon kesereg, hogy az egész csak délibáb, mert a bankrészvényeket elkerülik a befektetők.

David Callaway (aki egyébként a MW főszerkesztője, tehát valószínűleg nem teljesen hülye) érvelésének lényege, hogy a tech vállalatok, azon belül is a meghatározó nevek közül is többen hiába számolnak be kiugró árbevétel- és profitdinamikáról, jócskán felülmúlva az elemzői várakozásokat is, amíg a bankszektor bénázik, és nem tud életet lehelni olyan tevékenységeibe, amiből korábban az elképesztő profitokat sikerült leakasztani. Szerinte ezek kellenének ahhoz, hogy elhihessük, hogy az amerikai gazdaság tényleg képes kilábalni a gödörből.

Főszerkesztő vagy sem, szerintem Callaway téved.

A bankok elméletben fontosak, a gyakorlatban kárt okoztak

Bizonyos tekintetben persze érthető az aggodalma a (nem is annyira) gyengélkedő bankokkal kapcsolatban. A pénzügyi mantra szerint a pénzügyi szektor a gazdaság vérkeringése, kulcsfontosságú a szerepe a felhalmozódó tőke és a tőkét produktív módon hasznosító vállalati szektor összekapcsolásában. Ezzel nem is lehet vitatkozni, és éppen emiatt volt aggasztó látni, hogy a krízis legsúlyosabb idején a bankok minden nekik nyújtott mentőövet (százmilliárd dollárokat) megtartottak, és nem voltak hajlandók tovább hitelezni a vállalati szektor számára (a zéró kamatkörnyezetben a vállalati hitelek eleinte még drágultak is).

A cikk példaként a Wells Fargo esetét hozza fel, amely ugyan egész tetszetős növekedést mutatott ki a most közzétett gyorsjelentésében, főként a hitelportfólió minőségének javulása miatt (leegyszerűsítve: egyre kevesebb olyan adós van, aki nem tudja törleszteni a hitelét), de kénytelen volt bevallani, hogy a lakossági ügyfelek egyszerűen nem akarnak sok jelzáloghitelt felvenni. Igaz, a vezérigazgató azt is elismeri, hogy a vállalati oldalon egyre élénkebb a kereslet a hitelek iránt. Hol itt a hiba?

Callaway szerint az a baj, hogy a bankok nem tudnak életet lehelni olyan területekbe, mint a lakossági jelzáloghitelezés és az erre alapozott erőltetett és túlzó értékpapírosítás. Ezzel a szaki mintha megfeledkezne arról, hogy a világon végigsöprő krízis (egyik) kiindulópontja éppen az volt, hogy a bankok telepumpálták ingyenhitelekkel a lakosságot, majd ezeket addig csomagolgatták és adták-vették, amíg maguk sem tudták már, hogy mi van bennük, de azért elképesztő pénzeket akasztottak le a semmiből, amíg szépen a fejükre (és mindenki fejére) omlott az egész.

A tech szektor eredményei igaziak

Az elmúlt időszakban látott tetszetős növekedés a technológiai szektorban elsősorban nem internetes társaságoktól és még csak nem is szoftvercégektől, hanem valamilyen módon a hardvergyártáshoz kötődő vállalatoktól származott. Ha úgy tetszik, nem „virtuális”, hanem „igazi” termékekből. Az sem mellékes, hogy az Intel a jó eredményeit a szerverchipek iránti keresletnek köszönheti, és az ízig-vérig fogyasztó-orientált Apple stratégiájában is kulcsfontosságú a vállalati szektor meghódítása, csak hogy a két legnagyobb visszhangot kiváltó gyorsjelentést említsem.

Olvasnivaló a Dotkomon:
Vergődik a PC-piac, hasít az Intel
Nincs, ami megállítsa az Apple-tA bankszektor a lakossági hókuszpókuszt ugyan nem tudja még megismételni, de cserébe a vállalati hitelezés oldalán látszik némi javulás, miközben a vállalati szektor egyre erőteljesebben költ technológiára, még a nem egészen ideális hitelkörnyezetben is (oké, az irodai iPadek beszerzését nem kifejezetten beruházási hitelből oldják meg, de egy szerverpark bővítését igen).

Távolról sem beszélhetünk ráadásul technológiai lufiról, hiszen éppen arról van szó, hogy az elemzői várakozások és az értékeltségek nem tudnak lépést tartani a profitok valós, dokumentált, egyértelmű növekedésével. A tech szektor ráadásul nemcsak az olyan, mindenki számára látható vállalatokat foglalja magába, mint a Microsoft vagy az Apple, hanem egy csomó kisebb, innovatív ágazatot, mint például a biotechnológia, ami ugyan közvetve kapcsolódik csak a végfelhasználók fogyasztásához, de többek között a K+F költések és a foglalkoztatás révén szintén a gazdaság egészséges, azaz nem a lakosság hitelből túlpörgetett fogyasztására alapuló növekedését segítheti.

A tech szektor (Nasdaq Composite), a pénzügyi szektor (NYSE Financial)
és a szélesebb részvénypiac (S&P 500)

Nem minden fenékig tejfel

A tech szektor elmúlt egy-két évben látott jó teljesítménye távolról sem jelenti, hogy megoldódtak volna az amerikai gazdaság problémái, vagy hogy egyedül egy iparág képes lenne kihúzni a csávából a világ egyik legfontosabb gazdaságát. Van ott még zűr bőven, ami később elfojthatja a tech vállalatok fellángolását is. A fent említett érték jelentős része ráadásul az ország határain kívül, elsősorban Kínában keletkezik (már írtam korábban róla, hogy az amerikai iPhone paradox módon rontja az amerikai külkereskedelmi mérleget), ráadásul a fogyasztás bővülése terén sem az amerikai piacok járnak feltétlenül az élen.

Olvasnivaló a Dotkomon:
Az iPhone hiába amerikai, rontja az USA statisztikáit

Mindezekkel együtt is az amerikai gazdasággal és tőzsdékkel kevés jobb dolog történhet, mint ha a korábban picit mellőzött technológia szektor teljes értékű húzóágazattá lép elő, ami jelentős tőkebeáramlással és árfolyamemelkedéssel járhat, a bankokat pedig visszapofozzák végre oda, ahová valók, és ahol tényleg értéket képesek teremteni. Azon siránkozni pedig, hogy a pénzügyi szektor nem tud visszatérni a válság előtti gyakorlataihoz olyan, mint a hitelválság megismétlését követelni.