Az ízig-vérig az amerikai high-tech iparág gyermekének tekintett iPhone tavaly nagyjából 1,9 milliárd dollárral rontotta az amerikai külkereskedelmi mérleget, ráadásul a teljes összeg az egyébként is nagyon gyatra Kínával szembeni mérlegbe került, tévesen - mutatnak rá egy közelmúltban megjelent tanulmány szerzői. Szerintük korrekt elszámolással az amerikai külkerhiány Kínával szemben a most kimutatottnak csupán fele lenne, de ez az egész Kína-USA viszony távolról sem ilyen egyszerű. Az ábra mindenesetre szépen szerkesztett.

Az Egyesült Államokra nehezedő egyik legkellemetlenebb nyomást a Kínával szembeni jelentős külkereskedelmi hiány jelenti, ami uralja az ország külkereskedelmi mérlegét. Emiatt többször, többféleképpen igyekeztek már az EU-val karöltve meggyőzni az ázsiai ország vezetését, hogy a jüan erősítésével segítsen enyhíteni ezen a nyomáson (az erősebb jüan kevésbé vonzóvá tenné az exportot a kínai cégek számára, erőteljes felértékelődés mellett pedig a cégek egy része simán csődbe is menne). Pedig talán nem is jogos ekkora hiánnyal számolni - veti fel a tanulmány.

3,6 százalékot tesznek hozzá a kínaiak

A probléma lényege, hogy a Kínában legyártott és az USA-ba átszállított iPhone-ok teljes értéke kínai exportként jelenik meg mindkét fél statisztikáiban, pedig a kínai hozzájárulás az iPhone 3G készülék értékéhez csupán 3,6 százalék a kutatók szerint. A kínai üzemek csak az összeszerelést végzik, az alkatrészek és alkotóelemek túlnyomó részét más ázsiai országokból, Európából és kis részben az Egyesült Államokból szállítják Kínába.

A Wall Street Journal által idézett becslések szerint ha ezeknek a hozzájárulásoknak a mértékében számolnák el a készülékek importját, akkor Kínával szemben a nettó 1,9 milliárd dolláros hiány helyett csekély, 48 millió dolláros többletet kellene a statisztikákba írni, a többit pedig az egyéb szereplőkkel szembeni mérlegekben kellene elszámolni (az ábrán a számok nem igazán adják ki az összeget, talán az egyéb országokba irányuló amerikai exportok miatt, bár az eltérés gyanúsan nagy).

Az eredmények egyébként egybevágnak a kaliforniai egyetem egyik tanulmányával, ahol hasonló jelenséget figyeltek meg az iPoddal kapcsolatban, amelynek teljes értékében a kínai alkatrészek és összeszerelési munka csupán pár dollárt tett ki. A jelenség persze nem iPhone- vagy iPod-specifikus, de mivel Steve Jobsék kütyüjei a saját kategóriájukban igen jelentős szereplők, nagyobb figyelem is övezi őket, mint más gyártó termékeit.

Bár ilyen egyszerű lenne

A teljes kép viszont sajnos sokkal bonyolultabb a fent vázoltnál. A legtöbb, vagy legalábbis nagyon sok „japán” vagy „európai” gyártó, aki alkatrészt szállít a kínai összeszereléshez szintén kínai üzemekben gyártja a termékeit, nem szerencsés tehát a Japánnal vagy más országokkal szembeni kereskedelmi mérleget ide keverni. - figyelmeztetnek a kritikusok.

Nem beszélve arról, hogy az ellátási lánc sokkal mélyebb annál, amit a kutatók vizsgáltak az iPhone esetében, és minél jobban beleásunk, annál bonyolultabb megállapítani végeredményben a nettó hozzájárulásokat, ráadásul a hozzáadott értékre alapuló teljes statisztikákhoz minden egyes termék komponenseit, beszállítóit ismerni kellene.

Konklúziót ennek ellenére le lehet vonni ebből az esetből is, amit a WTO elnöke októberben is megfogalmazott: ha valami „Made in China”, az már szinte semmit nem mond el arról, hogy pontosan hol, milyen szereplők hozzájárulásával készült, hogyan állították elő a hozzáadott értéket, a világkereskedelem folyamatainak leírására pedig a tradicionális megközelítés alkalmatlan, ahogy a tervezés, gyártás és az összeszerelés teljesen elvált egymástól, és külön országokba költözött számos iparágban.

Ezeket persze eddig is tudtuk, de az amerikaiak számára különösen fontos lehet, hogy ezeket a statisztikákat ne tekintse a pénzügyi világ - legalábbis változatlan formában - teljesen mérvadónak.

Nincs egyértelműen jó válasz

A Kínával szembeni súlyos hiányra a fenti logika alapján alaposan rájátszik, ha az Egyesült Államok a high-tech iparágon keresztül kívánja erősíteni a megroggyant gazdaságát, legalábbis ha a gyártást nem hazai pályán képzelik el. A másik oldalról igaza van a kínai félnek is: a részben a gyenge jüan miatt olcsó kínai gyártókapacitások haszonélvezői azok az amerikai vállalatok (is), amelyek odatelepítik a gyártást. Például a mobilgyártás terén az iparágból messze kiemelkedő profitmarginnal rendelkező Apple.

Olvasnivaló a DotKomon:
A mobilokon elért profit fele az Apple-t gazdagítja

Ezt az előnyt veszíthetnék el a jüan-erősödéssel, azaz miközben javulhatna a külkereskedelmi mérleg és így a folyó fizetési mérleg is, számos technológiai vállalat profitabilitása kerülne nyomás alá, kényelmesebb lenne tehát inkább a statisztikákat csiszolgatni (persze az import az import, legfeljebb nem Kínához írják). Másfelől egy ilyen átrendeződés utat nyithatna a gyártás amerikai földre telepítése, azaz új munkahelyek teremtése előtt, de ez már nagyon messzire vezet, és az egész annyira bonyolult, hogy nálam sokkal okosabb emberek is inkább csak tippelik, mint tudják, hogy mi lenne, ha...

Ráadásul Steve Jobsot és az Apple befektetőit meg nem is feltétlenül ezek az aspektusok érdeklik legjobban.