Az elmúlt hetek egyik legnagyobb történése a tech szektorban kétségtelenül a LinkedIn tőzsdei kibocsátása volt, a társaság részvényei akkorát ugrottak az IPO (initial public offering, azaz elsődleges tőzsdei kibocsátás) után, hogy a dotkombuborék-hívők rögtön bizonyítottnak látták minden feltételezésüket. Pedig a LinkedIn-sztori sok érdekességet tartogat ugyan, és talán némi túllelkesedés is övezi, de semmivel nem vagyunk vele közelebb a Második Nagy Internetes Összeomláshoz, mint nélküle.

A lufi-illúzióra persze erősen rájátszik a bődületes árfolyamemelkedés, amit a LinkedIn részvényeinél láthattunk. A 45 dolláros kibocsátási árfolyam után egészen 122 dollárig is elszáguldott a részvény az első napon - bár a végére „csak” 109 százalékos emelkedés maradt -, és még pénteken is közel 90 dolláron zárt. A látszólag elsöprő kereslet ugyanakkor legalább annyira a mesterségesen alacsonyan tartott kínálatnak volt köszönhető, mint a hatalmas érdeklődésnek, ami igencsak zárójelbe teszi a lufipróféták baljóslatait.

Mesterségesen duzzasztották az árfolyamot

A LinkedIn a kibocsátás utáni részvényszámának kis részét vezette csak be a parkettre, a több mint 94 millió részvényéből kevesebb, mint 8 millió darabért versenyeztek a befektetők (kiegészítve még egy opcionális csomaggal, amivel együtt is csak 9 százalék kerülhet a tőzsdére). Nem csoda, hogy erősen túlkeresletes lett az ügylet, amire még a szokásos „pénzügyi marketing” teljes eszköztárával - így például a nagy érdeklődésre való hivatkozással megemelt kibocsátási ársávval - is rájátszottak a tranzakciót lebonyolító befektetési bankárok. Mindezt érdemes összevetni a dotkom-lufival, amikor a legkevésbé sem volt visszafogott a kínálat a gagyi internetes részvényekből.

Egy tőzsdei IPO-nak a körülményektől függően rengetegféle üzenete lehet, és ugyan az alapítók és korai befektetők pénzhez jutását is szolgálhatja, nem jelenti minden esetben, hogy ezek a szereplők minden áron szabadulni akarnak a forró krumplitól. A LinkedIn esetében épp ellentétes a helyzet, a nagy tulajdonosok - már csak a kibocsátás viszonylag kis méretéből fakadóan is - jóformán alig adtak el, azaz egyelőre elkötelezettnek tűnnek a vállalat mellett.

A LinkedIn árfolyamának alakulása alapján azért sem érdemes messzemenő következtetéseket levonni a piac közösségi platformokkal szembeni értékítéletéről, mert az egyébként sem mindig tökéletes piaci mechanizmusok egészen korlátozottan működnek egy ilyen alacsony kínálat és nagy érdeklődés mellett végbemenő tranzakció után. Alig-alig lehet például részvényt kölcsönvenni shortoláshoz, azaz egyelőre nem nagyon lehet az árfolyam esésére játszani, ami fontos korrekciós folyamatot iktat ki a rendszerből (hasonló oknál fogva az opciók piaca is meglehetősen felemás, a put opciókért a kiírók kiugróan magas prémiumot kérnek).

Hiába a jó üzlet, ennyit tényleg nem ér

A buborékot kiáltók arról is hajlamosak időről időre megfeledkezni, hogy a LinkedIn és a többi közszájon forgó hasonló társaság - szemben az „igazi” dotkom-cégekkel - szilárd üzleti modellel bír. A LinkedIn EBITDA-szinten már évek óta, nettó profit szintjén pedig pár negyedéve nyereséges.

A vállalat ráadásul kimondottan egészséges bevételstruktúrának köszönhetően (az egyszerű hirdetési bevételek csak 30 százalékát adják a teljes bevételnek, ehelyett a prémium szolgáltatások és a hr-megoldások dominálnak) képes volt például az elmúlt vérzivataros éveket is többé-kevésbé épségben átvészelnie, és arról se feledkezzünk meg, hogy a százmilliós felhasználóbázist érezhetően növelheti a tőzsdei kibocsátás körüli felhajtás, ami nyilvánvalóan az üzleti kilátásokat is még fényesebbé teszi. (Apró érdekesség: a világon a legnagyobb penetrációt Hollandiában érte el a szolgáltatás, hasonlóan a Twitterhez, ami szintén a hollandoknál fut relatíve legjobban).

Az már más kérdés persze, hogy a vállalat értéke hűen tükrözi-e a modellben rejlő jövőbeli lehetőségeket, vagy sem. A Portfolio.hu elemzéséből világosan kiderül, hogy a jegyzési árfolyam alapján adódó valamivel 4 milliárd dollár feletti vállalatérték nem kiugró, sőt, egészen visszafogott lenne a maroknyi versenytársról elérhető bizonytalan és nehezen összehasonlítható adatok alapján. Az aktuális árfolyammal számolt nagyjából dupla akkora vállalatértékre azért ez nem feltétlenül mondható el, de ne feledjük: az árfolyamot nem is „természetes” folyamatok juttatták erre a szintre.

A relatíve alacsony közkézhányad, azaz a parketten forgó részvények kicsi mennyisége (és együttes értéke) miatt az árfolyam torz képet fest a vállalat egészének értékéről. A LinkedIn összes részvényét nem lehetne eladni a tőzsdén 8-9 milliárd dollárért, mint ahogy a Twittert nem lehetne eladni 10 milliárdért és a Facebookot sem 70 milliárdért, hiába cseréltek gazdát részvények már ennek megfelelő áron is.

A LinkedIn részvényei akárhogy nézzük, az átlagos tőzsdei befektető számára nem érnek 90 dollárt, és nem elfeledve, hogy a vállalatérték szubjektív dolog, azért tényleg kíváncsi lennék, mi járt azoknak a fejében akik még 122 dolláron is vették a papírt az első napon. A lényeg, hogy az előttünk álló hetekben nagyon valószínű, hogy inkább lemorzsolódást látunk majd, de ettől még a LinkedIn nem lesz üres légvár, mint a dotkom-éra legendás cégei.

Egy vállalat nem csinál lufit

Szintén a Portfolio.hu gyűjtéséből derül ki, hogy a most piacon lévő közösségimédia-vállalatok a tekintélyes méretűnek nehezen mondható vezető magyar tőzsdei társaságoknál is kisebbek, és az alszektor együttes értéke is morzsányi a tech szektorhoz és pláne a teljes részvénypiachoz mérve. Nem beszélve arról, hogy egy részük még az előző dotkom-mizéria idején kezdte meg a tőzsdei pályafutását.

Az persze nagy buli lesz, ha a Zynga, Facebook és a Groupon is csatlakozik a csapathoz (a többnyire múló figyelem övezte kínai és egyéb feltörekvő piaci kibocsátások inkább csak marginális hatással bírnak a piac egészére). Egyelőre viszont a Nasdaq indexei legalábbis visszafogottan teljesítenek az elmúlt hónapokban, és nyoma sincs annak, hogy megpróbálnának elszakadni a többi részvénypiaci indextől. Anélkül meg nehéz tech lufit csinálni.

Érdemes azért leszögezni: az, hogy most közelében sem vagyunk egy valódi tőzsdei buboréknak nem jelenti, hogy soha nem is leszünk ott, vagy hogy a legújabb generációs internetes mulatságok ne kapnának az egészségesnél talán nagyobb felhajtást a médiában. De aki most buborék miatt sápítozva a partvonalon marad, nagyon sok mindenről fog még lecsúszni, mielőtt tényleg valami durranást látnánk, ha egyáltalán lesz olyan.