Egész módszeres karaktergyilkosságnak tűnik Nicholas Carlson könyve Marissa Mayerről, legalábbis a szerző egyre-másra rántja elő a kellemetlen részleteket a vezérigazgatóról (természetesen azért, hogy minél többet eladhasson a könyvből, úgyhogy érdemes ezeket óvatosan kezelni). Az egész művet nem olvastam, de az egyik kiragadott sztori elgondolkodtatott.

A történet lényege, hogy 2013 elején valaki a Yahootól érzékeny információkat szivárogtatott ki egy elemzőnek (részletek hiányában nehéz megítélni, hogy ez mennyire volt legális vagy etikus), ő pedig leírta a véleményét egy elemzésben. Erre nagyot esett a Yahoo árfolyama, Carlson pedig így ír az ezután összehívott össznépi megbeszélésről:

Mayer, on stage in Yahoo's big cafeteria, told the entire company that this leak effectively cost Yahoo $550 million — the amount its market cap shrank following the analyst's report.

Az egész cikk érdekes, de amin itt fennakadtam, az Mayer érvelése, miszerint azért nem jó szivárogtatni, mert az a Yahoo piaci kapitalizációját, azaz részvények összesített piaci értékét csökkenti. Ha valóban így hangzott el, és ezt tartja a legfontosabb érvnek Mayer, akkor a rövidlátó "részvényései értékmaximalizálás" egészen sarkított megnyilvánulása, főként mivel az árfolyam akkor nem összeomlott, hanem legfeljebb 2-3 százalékot esett.

És? Nem az a dolga, hogy a cég értékét növelje? Igen, de mégsem.

Az alábbi előadás nagyon személeletesen elmagyarázza, hogy a részvényesi értékmaximalizálás elve az egyik legkárosabb gondolat, ami a vállalati szektorban az elmúlt évtizedekben csak megjelent. Nem rövid, de nagyon szórakoztató előadás (ha el tudsz tekinteni attól, hogy a shareholder value maximization kifejezés nagyjából tízezerszer hangzik el benne).

A statisztikákkal bőven alátámasztott mondanivaló pedig az, hogy ha a menedzsereket mindenféle eszközökkel arra ösztönzik, hogy csak a részvényárfolyamot figyeljék, semmi mást, akkor hosszú távon épp ezt az árfolyamot nem fogják tudni növelni, mert elmulasztják a fontos beruházásokat és befektetéseket a hosszú távú fejlődés érdekében, miközben csak növelik a vállalati és társadalmi egyenlőtlenséget. Ezzel szemben a valódi részvényesi értéket teremtő cégek a részvények értéknövekedését inkább egyfajta "melléktermékként" állítják elő, miközben egész másra koncentrálnak.

Mindez persze nem jelenti, hogy ez az egy kiragadott mondat alkalmatlanná teszi Mayert egy cég vezetésére, vagy katasztrófa várna a Yahoo-ra, de azért elgondolkodtató. Ahogy egyébként Mayer személyiségtípusa is, amiről szintén szó esik a cikkben. (Az első két év látszólagos diadaláról már én is írtam, igazából az Alibabának köszönheti eddig Mayer, hogy sikeresnek látszódhat. Az sem lehet véletlen, hogy meghatározó részvényesek zúgolódnak ellene).

Disclaimer: van Yahoo részvényem.