Ebben az agyforraló időben, miközben vérzivatarok áztatják a tőzsdéket, nincs is ereje az embernek másra, csak hogy a technológiai fejlődés kártékony hatásairól filozofáljon. Nem csak az egész falvakat kiirtó drónok vagy az otthon "nyomtatható" lőfegyverek veszélyesek a társadalomra (vagy éppen ez a wifis csúcspuska, ami éppen hogy le nem lövi helyetted a szerencsétlen áldozatot), hanem bizonyos értelemben a technológiai fejlődés maga romboló.

(Forrás)

1. Ami modern, az gyenge

Szicíliában Cefalúnál van egy nagy szikla, aminek az a neve, hogy La Rocca, azaz a Szikla. Pompás darab, szinte függőlegesen mered ki a tengerből 270 méter magasan, a kerülete meg durván a Gellért-hegy fele-kétharmada. Sűrű, masszív darab. Ezen a sziklán egész változatos korokból származó romok találhatók, ie. V. századi templom még mindig álló falai mellett XIII. századi várrom a tetőn, és a kettő között pedig mindenféle erődítmény és emberlakta település építészeti nyoma.

Szép, bár nem leírhatatlan gyönyörűségű hely, de az jutott eszembe róla, hogy a középkori, de főként a korábbi hasonló romok is atombiztos megoldásokat tartalmaznak. Több méteres vaskos falak, hatalmas kőtömbök, iszonytató oszlopok, tűznek-víznek ellenálló konstrukciók. Egyfelől hatalmas teljesítmény lehett mindezt felhúzni az akkori tudás mellett (meg biztos nagyon rá is értek akkoriban), másfelől viszont erőteljes túltervezés és túlépítés eredménye mind. Ezek az építmények olyan viszontagságokat is képesek voltak túlélni, amire ma normális mérnöki szemmel valószínűleg (nem vagyok persze mérnök) tök felesleges felkészülni.

Ma minden az éppen szükséges minimális mennyiségű anyagból készül, az éppen szükséges időtartamra és teherbírásra tervezve. Elképesztő építmények és épületek születnek egy piramis tömegének és anyagfelhasználásának töredékéből, és akkor a használati tárgyakról még nem is esett szó. De mind sérülékeny, éppen a végletekig optimalizált és kiszámított szerkezetek és speciális célokra megalkotott anyagok miatt. Ezer év múlva nem lesz egyetlen ma épült felhőkarcoló sem a Föld színén, az tuti.

Pont a technológiai fejlettség teremt egyre könnyebben elpusztítható és el is pusztuló jelenségeket. Elfelejthetjük a stabilitást és kiszámíthatóságot.

2. Ember helyett robot

Félretéve az álfilozófiai bullshitet, egy konkrétabb tudományos sztori: az IT fejlődés igazából munkahelyeket szüntet meg, vagy legalábbis biztosan nem teremt újakat. Ez világlik ki az MIT Sloan School of Management professzorainak tanulmányából, amit érdemes végigolvasnim, de nagyon sommásan annyi a lényeg, hogy miközben a termelékenység (például egységnyi munkaidő alatt előállított termék) és a kibocsátás trendszerűen növekszik az Egyesült Államokban, a kétezres években a foglakoztatás és a háztartások jövedelmének növekedése is megtört, és a legnagyobb jóindulattal is csak stagnálnak ezek. Azaz a robotok nem(csak) a társadalmi jólétet növelik, hanem legalábbis egy meghatározott réteget egyszerűen leszakítanak a munkaerőpiacról a helyettesítés révén.

Ennél persze lényegesen összetettebb a tanulmány, de ez a nagyon leegyszerűsített következtetés is összecseng a korábbi poszommtal, ami szerint a válságot sokkal kevésbé sínylették meg a technológiailag fejlettebb gazdaságok, mint a kevésbé fejlettek. Persze, pont a hatékonyság, rugalmasság és a termelékenységnövekedés miatt, csak az a grafikon nem szólt arról, hogy mennyire kilátástalan dolog lehet fogkrémestubuskupak-tekergető embernek lenni egy csúcstechnológiai társadalomban.

A technológia bizony nagyon sok ponton növeli az egyenlőtlenségeket, bármennyire is szeretnénk az ellenkezőjét gondolni a rózsaszín startup-álmok közepette.