A fél év alatt kevesebb, mint felére zuhanó olajár most talán a legfontosabb gazdasági tényező a világon, és a technológiai szektort sem fogja érintetlenül hagyni. Ez sok szempontból nagyon kedvező tényező, mégsem mindenki örülhet felhőtlenül.
Kifulladt az internetes szárnyalás
Az Index idén tavaly is készített egy összeállítást az év érdekes grafikonjairól, és ezúttal a Dotkom profiljába vágó charttal szálltam be. Ez volt a kommentár (december közepén küldtem el, ezért nem teljesen az év végéig tart):
"Kifulladt az amerikai internetes szektor 2014-ben, legalábbis ami a részvényárakat illeti. A Google, Facebook és társaik a megelőző évekkel ellentétben már nem tudták felfelé hajtani a tengerentúli tőzsdéket, és látványosan lemaradtak az újabb és újabb történelmi csúcsokat építő S&P500-indextől (pedig 2012-ben és 2013-ban a Nasdaq Internet Index még 20, illetve 65 százalékos emelkedést tudott felmutatni).
Ez több egyéb jel mellett arra utal, hogy a nagy amerikai részvénypiaci emelkedés már inkább csak a felszínen volt robosztus 2014-ben, a korábbi vezető részvények közül egyre több már nem tud tovább emelkedni. Ez óvatosságra intő jel a részvénybefektetőknek."
Érdemes megnézni a teljes összeállítást az Indexen, van egy-két kifejezetten érdekes grafikon benne.
Amúgy nagyon nem indult jól az év az amerikai piacon, az S&P500 4 százalékot esett eddig. Ehhez képest a fent említett Nasdaq Internet Index csak 2 százalékot, nem mintha ez jelentene bármit hosszabb távra.
A tökéletes hitvallás
"I got a thousand answers, one’s gotta be right
Give me a thousand chances and I’ll get it right"
Ha meg egyszer tényleg bejön, akkor mehet a Hate to say I told you so küldve mindenkinek, aki szereti.
Ne törődj a forradalmakkal!
Felfigyeltem egy érdekes mondatra a mostanában amúgy sokszor unalmasba forduló Asymco tegnapi posztjában:
"It’s a something of a paradox that as a technology takes root we might be able to predict how it gets bought but not who will sell it."
A szőke romboló tarol
Valahol csak fel kell venni a fonalat, legyen most ez az, amikor tavasszal arról írtam, hogy a tőzsde szerint Marissa Mayer lényegében értéket rombol a Yahoo-nál. Vagy az Alibaba nem ér 150 milliárd dollárt, de valami gubanc biztosan van a Yahoo értékeltsége körül. Nos, igen is, meg nem is, de az biztos, hogy Marissa Mayer látszólagos diadalmenete csak illúzió.
Tényleg feltámad romjaiból a PC
Igen beszédes részlettel gazdagította az Intel a héten a PC-piacról kialakult képet: a cég megemelte az aktuális negyedévre vonatkozó bevételi prognózisait a vártnál erőteljesebb PC-eladások nyomán, de nem is gyengén, több százmillió dollárral (az Intel bevételeiben még mindig közel kétharmad a PC-szegmens aránya). A hírre az Intel nagyjából 10 éves csúcsra ugrott 7 százalékos emelkedéssel.
Az örökké pénzt termelő robot akciós áron
Nem szoktam sajtóközleményekkel foglalkozni, mert a műfajt teljesen feleslegesnek tartom, de ma beesett egy a postafiókunkba, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Ilyet szólnak (kiemelés tőlem):
Emberi generációk = technológiai generációk
Nagyon jó ez a felütés Benedict Evanstől, nagyjából minden (fogyasztói) technológiai fejlődés ilyesmi lépésekben halad, és akár tetszik, akár nem, szorosan összefügg az emberi generációkkal is.
My grandfather could probably have told you how many electric motors he owned. There was one in the car, one in the fridge, one in his drill and so on.
My father, when I was a child, might have struggled to list all the motors he owned (how many, exactly, are in a car?) but could have told you how many devices were in the house that had a chip in.
Today, I have no idea how many device I own with a chip, but I could tell you how many have a network connection. And I doubt my children will know that, in their turn.
Amerikában sem gázolnak mindenhol Macekben
Van ez a látványos animáció a Retale.com-on az Egyesült Államokban nyitott Apple üzletekről. Érdemes végignézni, jól fest. Lehet futni a köröket az Apple remek retail stratégiájáról - tényleg az, ez az egyik legerősebb "várárok" a cég biznisze körül -, de az is feltűnő, hogy Amerikában van négy állam, aminek a területén nincs egyetlen hivatalos Apple üzlet sem (ráadásul Alaszka nincs is köztük), és ránézésre még vagy 5-6 államban csak egyetlen üzlet működik. Az ország nyugati felében, Kaliforniát leszámítva, sokkal ritkásabb az eloszlás, mint a keleti felében.
Nem túl sokkoló statisztika ez, de érdekes, hiszen nagyjából 5 Apple Store-nak kellene lennie átlagosan minden államban. Az Apple retail stratégiája tehát az Egyesült Államokon belüli gazdasági viszonyokról is elmond sokat, hiszen Montana, Wyoming, Észak- és Dél-Dakota együttesen szép nagy területet képviselnek, de a GDP-t tekintve még csak a középmezőnybe sem tartoznak az államok között. Eközben persze az USA legritkábban lakott vidékei ezek, egy főre jutó GDP-ben inkább erős középmezőnyben mozognak a majdnem élen álló Wyomingot leszámítva, nem feltétlenül csóró környékek tehát.
A keleti partvidéken és Kaliforniában jókora túlzással szinte egymást érik az Apple üzletek, nyilván a fizetőképes és az újdonságra kiéhezett keresletet, és a rendkívül sűrű populációt követve.
Mit tud a technológiáról egy öreg bölcs?
Warren Buffettet, a világ leggazdagabb befektetőjét gyakran szokták azzal vádolni, hogy azért nem fektet technológiai cégekbe, mert már öreg, és nem is érti ezeket a csoda új dolgokat. A legutóbbi ilyen kanyar kapcsán, amikor a nagy techpróféta, Marc Andreessen szólt be Buffettnek ordenáré módon (amit aztán megpróbált kicsit finomítani később), előkerült Buffett egyik beszéde 1999-ből. Javában tombolt a dotkom-lufi, és rengetegen ostromolták, hogy miért nem vesz részt benne annyi pénzzel, amennyivel csak tud.
