Végleg eluralkodott a Nokia-láz, én is be vagyok sózva alaposan, hiába próbálok nem foglalkozni vele, akármi is lesz a holnapi bejelentés lényege, a sztori mindenképpen a tankönyvek lapjaira kívánkozik majd. Nehezen elítélhető módon elsősorban az operációs rendszerek, platformok körül forognak a spekulációk, pedig az új stratégiában rengeteg egyéb komoly problémával kell megbirkóznia a Nokiának. Sőt, ha ezeket nem kezeli, teljesen mindegy, milyen platformmal vagy platformokkal képzeli el a jövőjét, mindenképp kudarcra van ítélve.

A Nokia-sztori a DotKomon:
A Nokia utolsó esélye
Iparági jelentőségű döntésre készül a Nokia

Lesz majd egy nagyobb lélegzetű elemzés a Portfolio.hu-n, ha megismertük a stratégia publikus részeit, ebből származik az alábbi ábra is, ami a Nokia több súlyos gondjára mutat rá. A grafikonon az értékesítéshez közvetlenül nem kapcsolható költségek - K+F, marketing, adminisztráció, stb. - bevételhez viszonyított aránya látható az iparág mintavállalatával, az Apple-lel összehasonlítva (bővebb magyarázat a poszt végén lévő keretesben).

A különbség brutális: miközben az Apple a bevételeinek alig több mint 9 százalékát költi el ezeken a címeken, a Nokia 22,5 százalékot, és ha csak a mobilkészülék-üzletágat vesszük figyelembe, az arány még mindig több mint 17 százalék. A két cég közötti különbség ráadásul szinte teljes egészében egyetlen tételből származik, mégpedig a kutatás és fejlesztés költségeiből: az Apple a bevételeinek alig 2 százalékát, míg a Nokia több mint 12 százalékát fordítja K+F-re.

A Nokia túl sok terméket, termékvonalat gondoz, nem válogatja ki a fejlesztés korai szakaszában a felesleges termékeket, pedig a kutatás-fejlesztésben nem az új ötletek, hanem a meglévő termékek folyamatos életben tartása emészti fel az igazán nagy pénzeket. Az Apple korai stádiumban szűri meg az ötleteket nagy magabiztossággal, így látszólag paradox módon alig költ kutatás-fejlesztésre, mert "csak" néhány sikeres termék gondozására kell odafigyelnie.

A Nokia nyakát emellett húzza egy súlyos kolonc is a Nokia Siemens Networks formájában, amely a bevételek majdnem felét adja, miközben nem termel nyereséget, viszont közel megkétszerezi a K+F ráfordításokat (a NSN külön üzletág a mobilkészülékek, valamint a nagyon kicsi Navteq mellett).

Elop új stratégiájában tehát kulcsfontosságú kell, hogy legyen a K+F drasztikus lefaragása (akár a Nokia Siemens Network eltüntetésével is), a fejlesztések hatékonyabbá tétele, ami egyértelműen a termékpaletta markáns szűkítését is jelenti, legalábbis a közép- és felsőkategóriás készülékeknél. Mindez részben a szervezeti hierarchia lényeges egyszerűsítésével, a struktúra „lapításával”, a vezetői szintek és a vezetők számának csökkentésével érhető el. Az sem lenne utolsó, ha a Nokia egy-két nagy koponyát is tudna igazolni olyan vállalatoktól, mint a Google vagy akár az Apple, és a fejlesztések átköltöztetése a Szilícium-völgy közelébe is komoly lökést adhat.

Az Apple egyébként a bevételeinek 30 százalékát tudja profittá formálni üzemi szinten, míg a Nokiánál ugyanez az arány csak 12 százalék a mobilkészülékeket gyártó üzletágban (a cég egészét tekintve pedig csak 7 százalék). A különbséget részben magyarázza csak a K+F költés nagysága, a Nokiának tehát nemcsak a közvetett költségek lefaragásában kell jeleskednie, muszáj növelnie az eladott termékek profittartalmát is, azaz jelentősen megemelni az okostelefonok és egyéb mobilszámítástechnikai eszközök súlyát az értékesítésekben. Ez az, amiben egy jó platform igazán segíthet.

Eredmények minden szinten

Egy vállalat vagy üzletág profitabilitását rengeteg módon lehet mérni, ezek közül az egyik módszer a bevételhez viszonyított eredményhányadok, vagy profitmarginok vizsgálata, ami azt mutatja meg, hogy a bevételek mekkora részét képes a vállalat nyereségként megtartani. Ez részben iparágfüggő, de azonos szektoron belüli vállalatok között is markáns eltérések lehetnek. A lényeges szintek:

Bruttó fedezeti szint: Azt mutatja, hogy az árbevétel mekkora része marad meg a termékek gyártási, bekerülési költségei után, azaz a vállalat alkupozícióit tükrözi. Ha magas a bruttó fedezeti szint, akkor a vállalat alacsonyan tudja tartani a beszállítók árait és/vagy a bekerüléshez képest relatíve drágán tudja értékesíteni a termékeit.

Üzemi eredményszint: Az értékesítéshez közvetlenül nem kapcsolódó, vagy általános, közvetett költségek levonása utáni profit nagysága az árbevételhez képest. Tartalmazza a bruttó fedezeti szintet, de egyúttal azt is tükrözi, általában véve milyen hatékonysággal működik a vállalat, mennyit költ az általános funkciókra, kutatás-fejlesztésre.

Nettó profitmargin: A vállalat adózás utáni eredményének bevételhez viszonyított aránya, azaz azt mutatja, hogy egységnyi bevételből mekkora nyereséget termel a vállalat a tulajdonosai számára. Önmagában kevés dolgot árul el a vállalaton belüli folyamatokról, de bizonyos esetekben hasznos mérce.