Rég nem látott izgalmas keynote-on vagyunk szerintem túl. Amellett, hogy Tim Cook konkrét adattal is alátámasztotta, amit korábban sejtettem az iPad-szegmens teljesítményéről, egy egész szakajtónyi új terméket is bemutattak tegnap Phil Schillerrel karöltve. Az iPad termékstruktúrát ráadásul úgy variálták át, ahogy arra szerintem nem sokan számítottak.

Az iPad miniről előzetesen a Dotkomon:
Mindent felforgat a mini iPad

Mivel nem kütyüblogot írok, nem akarok a hardverbejelentések részleteibe menni, csak annyira, hogy az új iMac bemutatójától nekem is leesett az állam, pedig fel voltam készülve lelkileg, hogy elhárítsam az Apple-féle jedi trükköket. Elképesztő darab, igazi state of the art technológiai csoda.

A leglényegesebb persze az iPad-sztori.

Nem olcsó tömegáru az iPad mini

Az Apple tegnap igyekezett leszögezni, hogy az iPad minit nem a 200 dolláros, 7 colos tabletek versenytársának szánja, legalábbis az árazást tekintve biztosan (mert nem erre van kitalálva ugyanis, írtam már korábban is). Tévesnek bizonyult tehát a 250 dolláros induló árról szóló pletyka, 329 dollártól 649 dollárig terjed a skála az új iPad mininél. Mindennek tükrében persze felvetődik a kérdés, hogy miért hasonlítgatták hosszasan a Google Nexus 7-hez az iPad minit a prezentációban, nyilván érzi a fenyegetést az Apple is.

Frissítettem a 329 dollárral a termékek marginjairól szóló ábrámat (figyelem, ez nem a tényleges bruttó margin, csak a közvetlen alapanyag és gyártási költségek után megmaradó profit). A teljesen irreálisnak tűnő 20 százalékos alsó érték eltűnt, és úgy tűnik - ha hihetünk a költségekre vonatkozó első becsléseknek, amik nagyon megbízhatatlanok - , az iPad mini nagyjából ugyanolyan profittartalmat nyújthat, mint az idén tavasszal olcsóbbá tett iPad 2.

Ezzel az iPad mini valószínűleg ugyanazt a margint hozza majd, mint a teljes iPad szegmens átlagosan (főként mivel a legújabb "nagy" iPad költségei valószínűleg még magasabbak az új processzor miatt).

Nemcsak e tekintetben hasonlít egyébként az iPad 2-re a mini, lényegében egy kisebb, szebb házba bújtatott, valamivel olcsóbb iPad 2-vel van dolgunk, ami Jony Ive szerint persze nem "redukció", hanem "koncentráció" (ez amolyan borász-dizájner bullshit).

Még egy érdkesség a megszokás hatalmáról: a legolcsóbb és legdrágább iPad mini ára között ugyanúgy 330 dollár a különbség, mint a korábbi iPad szériáknál. Persze a legdrágább és legolcsóbb iPad között így is tágul az árkülönbség, hiszen a 329 dollár a szegmensben teljesen új árpont.

Marad a régi, cserélik az újat

Miközben az iPad miniről szóló pletykák nagyjából igaznak bizonyultak, az Apple tegnap valószínűleg mindenkit meglepett azzal, hogy a tavasszal bemutatott "új" iPadet lecserélték a "negyedik generációs" iPadre, ami lényegében a tavaszi verzió erősebb processzorral és minimáls változtatásokkal.

Az igazi csavar a történetben, hogy az iPad 2 két 16GB-os verziója is megmarad a kínálatban, ami arra utal, hogy mivel az iPad 2 volt a legjobban teljesítő készülék a szegmensben, botorság lett volna teljesen leállítani. Az Apple ehelyett kipróbálja, hogy a 7,9 colos kijelző tényleg vonzóbb-e, megtámogatják a minit azzal, hogy ha valakinek nem elég a 16GB, akkor nem is tud már iPad 2-t választani. Nem minden logika nélküli ez, hiszen a látszólag azonos "súlyú" két termék kínálata között minimális az átfedés, az iPad 2 aránya pedig drasztikusan vissza fog esni az értékesítési mixen belül.

A "csúcs" iPad viszont messze nem fogyott olyan jól (lásd Tim Cook bújtatott figyelmeztetését), hogy ne lehessen kísérletezni vele, így ráadásul az iPad kínálat nagyobb részén már Lightning csatlakozás van (jelentsen ez akármit). Fél év után frissíteni egy ilyen készüléket furcsa, de ezzel még jobban kiemelték a mezőnyből, a legerősebb iPad igazi elittermék lett a maga kategóriájában, középkategóriában pedig ott az iPad mini.

Jó a cégnek az iPad mini, vagy sem?

Az előzetesen megfogalmazott három feltételből egyet kihúzhatunk: az árazás miatt az iPad mini nem fogja látványosan lerontani az iPad szegmens marginjait (bár az átlagos értékesítési árat és az egy készüléken elérhető profit abszolút nagyságát valamennyire igen).

A második feltételt (vagy inkább kockázatot) a kínálat trükkös kialakítása teszi zárójelbe, hiszen az iPad mini nem fogja kannibalizálni a nagyobb, sokkal erősebb, retinás iPadet, az iPad 2 kínálata pedig már alaposan beszűkült, nincs mit kannibalizálni rajta. Ha az iPad 2 még népszerű termék lenne az előttünk álló negyedévekben - valószínűleg igen -, a népszerűséget jó eséllyel örökíti át az iPad minire az Apple.

Ez részben válasz a harmadik kérdésre, a volumenre is. A relatíve magas árak és az erősödő verseny tükrében nem egyértelmű, hogy tudja hozni a jelentős bővülést a mini és a retinás csúcsdeszka együttese. Tegyük hozzá, hogy az Apple termékei egyetlen szegmensben sem számítanak olcsónak, így ez önmagában még nem jelenti, hogy kudarcra lenne ítélve a termék, a fogyasztók simán lehet, hogy megfizetik a prémiumot az iPad érzésért, ahogy más eszközöknél is. A harmadik negyedév visszaesése ráadásul arra utal, hogy elég sokan tartották vissza a lélegzetüket az iPad minire várva, így akár erős negyedik negyedévre is számíthatunk. A kérdés, hogy utána mi lesz.

One more thing…

Még egy érdekes, bár erősen spekulatív aspektusa is van ennek a nagy októberi iPad-frissítési fiesztának. 2010 óta az iPad bejelentések "hagyományosan" az első negyedévben történtek, de elképzelhető, hogy 2013 tavaszát inkább valami újdonság, a "Next Big Thing" számára teszi szabaddá az Apple. Meglátjuk, ez már tényleg kávézaccból való jóslás szintje, de elvileg lassan itt lenne az ideje az új termékszegmens megnyitásának is, hiszen az iPhone már nem hozza a rakétaszerű növekedést, és az iPadnél is a fent említett trükközésekre kényszerül a cég.