Amikor már egyébként számítógépes játékokkal foglalkozó oldalakon is felizzik a spekuláció arról, hogy egy nagyvállalat vajon melyik játékkiadót vagy hardvergyártót vásárolja fel a zsebében lapuló készpénzzel, akkor bizton állíthatjuk, valami súlyosan túlpörgött. A hétvégi Facebook-pletyka után a CVG nevű játékportálon indult útjára a nagy tippjáték, hogy az Electronic Arts, a Netflix vagy az Adobe, sőt, a Disney lehet Steve Jobs célpontja. Vagy akár a komoly gondokkal küzdő, veszteséges Sony, ami ráadásul a portál szerint a 40 milliárd dolláros kapitalizációjával épp az Apple „komfortzónájába” esik (via IDDQD). Pedig a helyzet annál azért lényegesen összetettebb, mint hogy összetörik a perselyt, és vesznek valami szép nagyot a pénzen. Sőt, nagyon könnyen lehet, hogy egyáltalán semmit nem csinálnak vele.

"Csak ekkora volt a pénzhalom, amikor visszajöttem..."

Muszáj még „Apple-özni” egy utolsót, aztán egy időre hanyagolom Steve-et és kedves kis csapatát, hogy más témákra is jusson energiám. A posztot már korábban elterveztem, de az IDDQD-s srácok tegnap megelőztek. Szerencsére extra muníciót adtak, mintsem elvették volna a mondanivalót.

Amíg mi a világnak ezen a felén az igazak álmát aludtuk, a másik felén felröppent, majd villámgyorsan az örök bulvármezőkre távozott a pletyka: az Apple tulajdonrészt vásárol a Facebookban. A Mashable informátora sajnos akármilyen jól hangzó értesüléseket szellőztetett is meg a blog előtt, a Facebookkal folytatott rövid eszmecsere során gyorsan kiderült, kulcsfontosságú tényekkel nincs tisztában. Pedig tényleg nagy durranás lett volna, illetve akár még lehet is, bár egyelőre a jelek nem efelé mutatnak.

Ma este teszi közzé a szezon egyik legjobban várt gyorsjelentését az Apple, a számok pedig egészen biztosan lehengerlő növekedésről tanúskodnak majd. Miközben az elemzők alig győzték emelgetni az előrejelzéseiket az elmúlt hetekben, szinte egymást hergelték a célárak emelésével, az árfolyam még tekintélyes emelkedéssel sem tudott lépést tartani a profitvárakozások növekedésével. Minél nagyobbak viszont a várakozások, annál nehezebb lesz pozitív meglepetést okozni, persze amilyen elképesztő tempóval robog az Apple szekere, szinte minden elképzelhetőnek tűnik.

(Pláne mivel a két hónappal ezelőtt épp azt pedzegettük, hogy a Google-nél a pozitív meglepetés esélye a legkisebb, aztán mi lett a vége...)

„Az autódnak saját magát kellene vezetnie. Az csak egy bug, hogy az autót előbb találták fel, mint a számítógépet.”
(Eric Schmidt, a Google vezérigazgatója a TechCrunch Disrupton 2010. szeptember végén)

A hétvége legnagyobb tech-durranását kétségtelenül a Google szállította, a keresőóriás szombaton az egyik hivatalos blogján ugyanis érdekes sztorival állt elő: önmagukat tökéletesen vezető autókat épített, a technológia pedig az eredmények alapján meglepően fejlett és működőképes. A blogbejegyzéssel nagyjából egy időben a New York Times szerzője szintén terebélyes cikket szentelt a projektnek. A sztori lényege, csak így, hetykén, pontokba szedve:

Nagyot durrant a New York Times tegnapi híre, Nick Bilton nem kisebb pletykát indított útjára, mint hogy a Microsoft fel szeretné vásárolni az Adobe-t, hogy egyesült erővel törjenek borsot Steve Jobs és az Apple orra alá. A tőzsde megvadult, az Adobe részvényei több mint 10 százalékot száguldottak, és azóta is mindenki ugyanazon az apró kis morzsán rágódik. Feleslegesen.

Végül egyik tipp sem jött be, a Facebook tegnap este nem beszélt a Skype funkcióinak integrációjáról, de nem is dizájnkérdésekről volt szó. Se nem puszta biznisz, se nem merő szépészet, valahol a kettő között, de mindenesetre nagyon érdekes változások jönnek, és a felszínen a felhasználói élmény fokozásának tűnő újítások nem meglepő módon végeredményben a Facebook dominanciáját erősíthetik. Megint.

Ezeket főzték most ki:

1) Új privát csoportok mások számára nem látható megosztásokkal, közös chattel és dokumentumszerkesztéssel

2) Átláthatóbb privacy beállítások a külső oldalak és alkalmazások által felhasznált adatokkal kapcsolatban

3) A teljes Facebookos aktivitás letölthető egyetlen fájlba

Az Apple elméletben akár egymaga padlóra tudná küldeni az egész tech részvénypiacot, legalábbis az indexeket, és ez az elmélet kedden egy pillanatig még akár véres valóságnak is tűnhetett. A hirtelen jött elmozdulás elég jelentős volt ahhoz, hogy sokan „flash crash”-t kezdjenek el emlegetni, amivel ugyan lehetne vitatkozni, de az eset azért érdekes kérdéseket vet fel, és világosan rámutat: valami nagy baj van a Nasdaq indexével.

„A Facebook hét éve létezik. 500 millió felhasználója van. Ha hét év alatt nem tudod kitalálni, hogyan csinálj profitot félmilliárd felhasználóval, akkor ki merem jelenteni: soha nem is fogod tudni.”
(Business Insider)
 

A Forbes szerint a Facebook alapítója, Mark Zuckerberg 6,9 milliárd dolláros vagyonával már túlszárnyalja rengeteg sok más ember mellett az Apple ikonikus alapítóját és vezérét, Steve Jobsot is. Utóbbi vagyonának jelentős részét érdekes módon nem is az Apple, hanem a Disneyben meglévő részesedése teszi ki (erre a Pixar animációs stúdió értékesítésekor tett szert), Zuckerberg vagyona viszont egyértelműen egyetlen dologtól függ: a Facebook értékétől. Erről pedig akár még az is kiderülhet, hogy csupán az elmúlt évtized legjobban felfújt légvára.

Története során másodszor folyamodott a kötvénykibocsátás eszközéhez a Microsoft a héten, ami önmagában kuriózum, hát még ha az eredményeket tekintjük, a történetben ráadásul van még egy csavar is: miközben a vállalat akár a saját részvényeinek egyötödét is megvehetné a halmokban álló készpénzét felhasználva, mégis hitelt vett fel, hogy abból fizessen többek között osztalékot. A Microsoft nincs ezzel egyedül, az amerikai vállalatok jelentős része vergődik ugyanabban a helyzetben: hiába van papíron rengeteg pénzük, nem tudják semmire sem használni.

Egy híd felújítását megtervezni és lebonyolítani nehéz és költséges munka - főleg ha egy nagyváros közlekedésének központi eleméről van szó -, amit el lehet végezni jól és kevésbé jól is. Utóbbi esetben még költségesebbé válik a dolog, ez tudjuk már jól. Hasonló a helyzet állami portálok feléptésével, áttervezésével is, minél több a hiba, annál drágább a sztori az adófizetőknek, és annál kínosabb a dolog. Pláne ha hatalmas csinnadratta előzi meg az „igazi nemzeti ügyként” kezelt portál indítását, ami azonnal lehal, a végén a számla pedig mégis több mint egymilliárd forintra rúg. Egyetlen ország sem kíván magának ilyesmit.