Miközben a Facebook sztori most már egyre inkább "lázban tartja" a tőzsdei és internetszakmai szempontból is laikus tömegeket, én egyre jobban elveszítem a lelkesedésemet.

Pedig nem voltam pesszimista az első hírek idején, sőt, az alábbi februári videóban ki mertem jelenteni, hogy nem feltétlenül irreális a 100 milliárd dolláros értékeltség a cégre. Bizonyos feltételekkel persze, és ezt továbbra is tartom. Amit viszont az elmúlt hetekben megtudtunk, az alapján egyre kevésbé tűnik reálisnak, hogy a cég képes lesz megfelelni ezeknek a kritériumoknak.

Afrikáról nem éppen az IT-szektor jut eszünkbe, pedig tech szempontból legalább olyan érdekes a kontinens, mint a szafaris természetfilmek, már persze nem úgy, ahogy a Szilícium-völgybeli űrtechnológia, hanem a maga módján. A minap zseniális cikkre hívták fel a figyelmemet (köszi, Balázs!), ami az egész mobil-, illetve okostelefon-sztoriról lehengerlően más képet mutat afrikai szemszögből, mint ami a mi kis európai(szerű) agyunkban él, és pláne fényévekre esik attól a felfogástól, ami az amerikai tech szektorból áramlik felénk.

Ők milyen technológiát használnak majd, ha felnőnek?

Túl vagyunk a több mint egy hetes otthoni „turnén”, aminek különösen a hosszú hétvégére eső része volt súlyos, nem véletlenül apadoztak el a posztok a blogon a szokásosnál is jobban. Visszatérve a nyugis hétköznapokba mostantól igyekszem visszaállni a rendszeresebb kontentre, de először egy adósságomat akarom törleszteni.

Pár napja jelent meg a Portfolio.hu hasábjain Fekete Bea klaviatúrájából egy cikk, ami szépen rímel a múltkori, következő dotkom-lufiról szóló elmélkedésemre. Bea a posztban pedzegetett érvelést jócskán kiegészítette, amiből csak egy-két dolgot akarok itt elővenni, a cikket tessék elolvasni az eredeti helyén.

Olvasnivaló a Dotkomon:
Ez még nem a Dotkom Lufi 2.0

Még a múlt héten vetődött fel a Netidők blogján az új dotkom-lufi kérdése a Guardiannak nyilatkozó Alan Patrick érveinek sorra vételével. A szaki tíz jól eltalált pontban szedte össze, miért gondolja, hogy egy évtizeddel az előző után ismét dotkom-buborék van kialakulóban. A pontokat olvasva az embernek tényleg az az érzése támad, hogy menten nyakunkon az összeomlás, de azért érdemes helyén kezelni a listát.

Nem mintha ne rejtőzne igazság a felvetésben, főként hogy a felsorolt jelek egy része tényleg látható a piacon. Más szempontok miatt viszont szerintem érdemes különbséget tenni a kilencvenes évek vége, kétezres évek eleje és a mostani helyzet között. Könnyen lehet, hogy amit látunk, még bőven a „normális” iparági ciklus keretein belül van, lufi nélkül.

Van néhány sztori, amit tologatok egy ideje magam előtt, mert aktuális témák és/vagy az aktuális lustaság miatt nem jutottam hozzá, hogy írjak róluk, de elfelejteni sem akarom őket. Ilyen a most következő is, de pontosan ugyanannyira aktuális most is, mint amikor a figyelmembe ajánlott közvetlenül karácsony előtt (köszi, Viktor!). Különösen mivel a héten tőzsdére lépett a Demand Media a maga zűrös dotkom-időket idéző üzleti modelljével, és hasonló terveket jelentett be az „üzleti Facebook”, a LinkedIn is (mindkettőről lesz még szó a blogon). A tőzsdei kibocsátások viszont nemcsak a befektetőknek lehetnek hasznosak, hanem történetesen megmenthetik Kalifornia államot a pénzügyi összeomlástól.

Megint felizzott a levegő a Facebook körül: egy nagy kalap pénzzel beszállt a Wall Street egyik legismertebb bankja, sőt, erre biztatja a legtehetősebb ügyfeleit is, a tranzakció ráadásul hivatalosan is 50 milliárd dollárra értékeli a vállalatot. Ezzel egy időben napvilágot láttak újabb bevétel- és nyereségadatok, és egyes vélemények szerint elérhető közelségbe került a tőzsdei kibocsátás is. Eközben az amerikai tőkepiaci felügyelet vizsgálatot kezdett a Facebook ellen, zajlik tehát az élet rendesen.

Mielőtt jobban belemegyünk, idézzünk csak fel röviden két sztorit a Goldman Sachs közelmúltbeli történetéből! (1) A bank jó alaposan megszedte magát az amerikai hitelválságban 2007-ben, amikor közvetlenül az összeomlás előtt azok ellen az értékpapírok ellen fogadott, amiket közben a saját ügyfeleinek adott el. (2) A bank szépen keresett a görög kormány számára készített összetett derivatívákon is, amelyeknek hála a világ szeme előtt egészen tavalyig rejtve maradhatott az ország elképesztő államadóssága.

Szimpatikus, nem? A botrányok miatt egyébként a Goldman az ötödik leginkább utált vállalat volt az Egyesült Államokban 2010 végén. Na, ők tűntek fel most a színen a Facebooknál.