Visszanézve az elmúlt néhány bejegyzést a Dotkomon, nem tudom eldönteni, hogy a megritkuló posztok miatti szabadkozást rossz szokásnak minősítsem, vagy mint nemes tradíciót ápoljam tovább. Sajnos tényleg nincs mit tenni, mostanában nem igazán maradt energiám a folyamatos posztokra, sőt, igazából a híreket sem nagyon tudom követni, a Google Readerben a tech mappánál beégett az „1000+” jelzés. Sejtésem szerint a valós szám inkább valahol 3000+ körül lehet.

Ennyit a nyavalygásról, nézzük a kilátásokat! A blog szempontjából a leglényegesebb, hogy május közepén egy hiperérdekes amszterdami konferencián veszek részt. Az iStrategy Conference névre hallgató rendezvény nagyjából felvonultatja az online biznisz legmenőbb cégeit, és lesz jó néhány nagykutya is, még ha Mark Zuckerberg épp nem is. A konferencia nem startupos-hipszteres-trendizős, hanem inkább nagyvállalatos-B2B és B2C online bizniszes (és persze ugyanúgy trendizős) hangulatú lesz.

Ennyi van még hátra

Afrikáról nem éppen az IT-szektor jut eszünkbe, pedig tech szempontból legalább olyan érdekes a kontinens, mint a szafaris természetfilmek, már persze nem úgy, ahogy a Szilícium-völgybeli űrtechnológia, hanem a maga módján. A minap zseniális cikkre hívták fel a figyelmemet (köszi, Balázs!), ami az egész mobil-, illetve okostelefon-sztoriról lehengerlően más képet mutat afrikai szemszögből, mint ami a mi kis európai(szerű) agyunkban él, és pláne fényévekre esik attól a felfogástól, ami az amerikai tech szektorból áramlik felénk.

Ők milyen technológiát használnak majd, ha felnőnek?

Érintőlegesen már itt a Dotkomon is volt szó róla, hogy a Microsoft láthatóan nem tudott eddig mit kezdeni a táblagépek piacával, és a technológiai szempontból kézenfekvőnek tűnő Windows Phone helyett a „rendes”, asztali Windows következő verzióját teszi tablet-kompatibilissé, amire akár 2012-ig is várhatunk. Hiába nagyon könnyű Steve Ballmert felelőssé tenni, muszáj belátni: a jelenlegi struktúrában egyszerűen nem tehet mást, minthogy a várható sikertelenség tudatában is a mindenható Windowsnak rendeli alá a stratégiát.

Idén tavasszal jóformán egymást érik a startup-versenyek Magyarországon. Sajnos eddig csak egyet tudtam megnézni (a márciusi StartUp Undergroundon látottakról már megírtam a véleményem), pedig a múlt hétvégén Startup Weekend is volt Budapesten, meg még kitudja mi minden, amiről én itt, az elefántcsonttornyomban - a földszinten, néhány méterrel tengerszint alatt - nem is szereztem tudomást. Azt viszont tudom, hogy a héten a BarCamp (Web 2.0 Symposium) konferencián szintén lesz egy verseny, és közben javában szerveződik a több alkalomból álló Elevator Pitch Competition (EPC) 2011 is.

Ez a bejegyzés nem kimondottan szakmai témáról szól, de szerintem szorosan kapcsolódik az aktuális webes trendekhez, nem mellékesen pedig őszintén megmutatja, milyen perverz kocka is vagyok valójában. A napokban Nebehaj Viktor (@viktornebehaj) feszegette a Twitteren, hogy mennyire elege van az infografikákból, amivel nem tudok nem egyetérteni, és a reakciók alapján nem vagyok ezzel egyedül. Mostanság mindenki mindenből infografikát gyárt, akkor is ha nem kellene.

Az iPad 2 megjelenésének időpontjához képest kicsit többet tudunk már a versenytársak árairól is, és úgy tűnik, nem volt elhamarkodott a megállapítás, hogy az Apple ezúttal nemcsak elsőként lépett egy új piac megnyitása felé, hanem érezhető árazási előnyt is szerzett a táblagépek terén: a belépő modell lényegesen olcsóbb bármelyik versenytársnál, és a többi változatnál sincs összevethető, kedvezőbb árú termék a piacon. De igazából nem is ez a lényeg, bár kétségtelenül alaposan hozzájárul a cég dominanciájához az új piacon.

Fontos, hogy kiragadott példák jönnek, nincsen kapacitásom egy teljes tabletpiaci körképet összeállítani az összes termék árával és specifikációival, de nem is célom. Az alapfelállást és trendet jól érzékeltetik a példák is.

A kép a Belsőség blogról származik

Túl vagyunk a több mint egy hetes otthoni „turnén”, aminek különösen a hosszú hétvégére eső része volt súlyos, nem véletlenül apadoztak el a posztok a blogon a szokásosnál is jobban. Visszatérve a nyugis hétköznapokba mostantól igyekszem visszaállni a rendszeresebb kontentre, de először egy adósságomat akarom törleszteni.

Pár napja jelent meg a Portfolio.hu hasábjain Fekete Bea klaviatúrájából egy cikk, ami szépen rímel a múltkori, következő dotkom-lufiról szóló elmélkedésemre. Bea a posztban pedzegetett érvelést jócskán kiegészítette, amiből csak egy-két dolgot akarok itt elővenni, a cikket tessék elolvasni az eredeti helyén.

Olvasnivaló a Dotkomon:
Ez még nem a Dotkom Lufi 2.0

Újabb lépéssel igyekszik a Twitter visszaszerezni a platform feletti teljes irányítást a gombaként szaporodó kliensprogramoktól, a társaság egyértelmű üzenetben jelezte: nincs szükség újabb egyszerű kliensekre, és a meglévőeket is annyira szoros korlátok közé igyekszik szorítani, amennyire csak lehet. A durvának tűnő beavatkozás tökéletesen illeszkedik az események láncolatába, és talán az egyetlen megoldás a Twitter legsúlyosabb gondjaira.

Elég zaklatott hetem van, ide-oda húzogatom a bájos kis gurulós bőröndömet az országban, ezért nem igazán terveztem, hogy újabb poszttal jelentkezem. A reggeli kávé mellett viszont belebotlottam ebbe a videóba, ami telis-tele van érdekes részletekkel, pláne, hogy a keddi SUU konferencia miatt amúgy is rajtam van még ez a startupos zsizsegés. A videót már kiposztoltam különféle közösségimédia-felületekre, de közben eszembe jutott még pár gondolat.

Sajnos nem lehet beágyazni a videót, a képre kattintva előjön.

Némileg vegyes érzéseim vannak a mai StartUp Underground konferenciával kapcsolatban, pedig előtte nagyon lelkes voltam, nem véletlenül igyekeztem nemcsak egyszerű bloggerként, hanem a Portfolio.hu-t médiatámogatóként bevonva is segíteni a promócióban. A konferencia miatt majdnem egy héttel korábban repültem haza Amszterdamból a tervezettnél, az ezzel járó plusz költséget is vállalva, de most,  pár órával a konferencia után kicsit csalódottnak érzem magam, azzal együtt is, hogy sok érdekes dolgot hallottam ma.

Pénzügyi-üzleti konferencia szervezésében már sokszor vettem részt, még többhöz volt szerencsém nézőként az elmúlt években otthon és külföldön egyaránt, nem beszélve azokról az alkalmakról, amikor a szervezők pillanatnyi elmezavara miatt moderátorként kellett fellépnem. Akármelyik szerepben szerzett tapasztalataimat is veszem elő, a konferencia szakmai tartalma miatt hiányérzet maradt bennem (mindez persze hangsúlyozottan szubjektív meglátás).

A hibák felrovásával azért óvatosan kell bánni, hiszen soha semmilyen technológiai vagy startup-konferenciát nem szerveztem még, és tudom, hogy a szervezőcsapat nagyon komoly energiákat mozgósított, hogy létrejöjjön a rendezvény, amiért minden tiszteletem az övék. A konferencia végét nem tudtam megvárni, mert vidékre kellett utaznom délután, pedig pénzügyesként az éppen zajló „Pénz” című szekcióra készültem előzetesen igazán, amit így ott kellett hagynom. (Sajnos a záróbeszélgetésről sem tudok így véleményt mondani, a Webisztán kommentelője szerint érdekes volt).