Jubilálunk, de mértékkel mulatunk, az út nagyobb része még előttünk áll. A többesszám nem az ünnepi hangulatnak, hanem az olvasóknak szól, egyedül elég unalmas lenne a blog, köszönöm a visszajelzéseket meg minden. (Ma keblemre ölelem a trollokat is, ha lenne ilyen funkció a blog.hu-n, egyetlen napra visszaengedném az összes kitiltott idiótát.)

2010. július 28. óta átlagosan 3,64150943396226 naponta jelent meg bejegyzés (5243,77358490566 percenként), bár az eloszlás érezhetően közel nem egyenletes. Összesen 263776 page impressiont mért a Google, ez bejegyzésenként átlagosan 2488,45283018868. A legmenőbb poszt 24781 PI-t hozott, a teljes összegyűjtött PI 9,39471369646973 százalékát. Ez volt az:

Olvasnivaló a Dotkomon:
A Nokia utolsó esélyeMost ennyi, majd kiderül, mi lesz még. Egészségünkre!

A kép innen: sxc.hu

Ha drámai felütésre vágynék, azzal kezdeném, hogy az örök túlélő Nokia év eleji kapitulációja után most a mobilipar talán még patinásabb szereplőjét takarítják le a térképről. Hová lesz a világ, a Motorola gyártotta az első kézben hordozható mobiltelefont a hetvenes években, és lám, kevesebb mint negyven évvel később arra csúf sorsa jut, hogy bekebelezi a Google!

De nem így kezdem, mert egyfelől semmi szükség színpadias nyavalygásra, másfelől meg a Motorola az elmúlt években sikeresen küzdötte le magát a tökéletesen jelentéktelen szerepig a mobilpiacon, így a részvényesek örülhetnek, hogy sikerült legalább a cégben lévő utolsó értéket szép áron (talán áron felül is) eladni. Ha jobban belegondolunk, az sem lehetetlen, hogy a Google szimplán bezárja a Motorola-boltot örökre. Mert nem mobilgyártót, hanem egy hatalmas könyvtárnyi szabadalmat vettek.

Vasárnap @sycko vetette fel egy twitjében, hogy vajon hogyan hatna az Apple-re, ha a dollár a bölcshomlokú amerikai politikusok bénázása vagy egyéb ok folytán jó alaposan összezuhanna. Én elsőre azt tippeltem, hogy ez jót tenne a profitnak, de azért alaposabban meg kell nézni. Mivel befészkelte magát a kérdés a fejembe, meg is néztem, nemcsak a profit szempontjából. Figyelem, a világ menetének szempontjából teljesen irreleváns gondolatkísérlet következik! (Tápértékben gazdag trolleledel...)

Kezdjük rögtön azzal, hogy leszögezzük: a Groupon alapítói az elmúlt évek egyik legnagyobb tréfájára készülnek a tőzsdei kibocsátással, nem számítva a tucatjával a Nasdaqra lépő kínai gagyikat. Hiába a nagy felhajtás, könnyen lehet, hogy a srácok elmérték a dolgot, legalábbis az IPO-hoz beadott dokumentumokat elemző pénzügyi világ úgy tűnik, nem kajálja meg a 20 milliárd dolláros szemfényvesztést. Ettől még persze simán összejöhet a varázslat, de ahogy egy tőzsdei témákban igen jártas barátom fogalmazott: „ha ennek ellenére őrjöngés lesz a papírért, akkor tőzsdére viszem az online sört”.

Adekvát mozgókép címlapkép helyett
 

Az elmúlt hetek egyik legnagyobb történése a tech szektorban kétségtelenül a LinkedIn tőzsdei kibocsátása volt, a társaság részvényei akkorát ugrottak az IPO (initial public offering, azaz elsődleges tőzsdei kibocsátás) után, hogy a dotkombuborék-hívők rögtön bizonyítottnak látták minden feltételezésüket. Pedig a LinkedIn-sztori sok érdekességet tartogat ugyan, és talán némi túllelkesedés is övezi, de semmivel nem vagyunk vele közelebb a Második Nagy Internetes Összeomláshoz, mint nélküle.

A lufi-illúzióra persze erősen rájátszik a bődületes árfolyamemelkedés, amit a LinkedIn részvényeinél láthattunk. A 45 dolláros kibocsátási árfolyam után egészen 122 dollárig is elszáguldott a részvény az első napon - bár a végére „csak” 109 százalékos emelkedés maradt -, és még pénteken is közel 90 dolláron zárt. A látszólag elsöprő kereslet ugyanakkor legalább annyira a mesterségesen alacsonyan tartott kínálatnak volt köszönhető, mint a hatalmas érdeklődésnek, ami igencsak zárójelbe teszi a lufipróféták baljóslatait.

Aggodalomra semmi ok, nyájas olvasóim, élek és virulok, sőt, a Dotkom blog sem távozott még el az örök blogmezőkre, csak éppen igen kevés időm és energiám jutott efféle bohó hobbikra az elmúlt hetekben. A blogon továbbra sem fogok magánéleti dolgokról regélni, de most kicsit szakítva ezzel a gyakorlattal gyorsan összefoglalom a blog szempontjából is lényeges epizódokat az elmúlt hetekből. Ezzel egyúttal remélhetőleg sikerül ismét felvenni a fonalat, és jöhetnek majd a „szakmai” posztok is, és ezúton köszönöm mindenkinek a támogató üzeneteket.

Remek hetet zárt az amerikai tech szektor, egy-két nagykutya pompás gyorsjelentéssel kínálta meg a befektetőket. Az iparág általában véve is köszöni szépen, jól van: a válság legmélyebb szakaszából az elsők között sikerült kikecmeregnie, a fogyasztók két kézzel vásárolják termékeket, halmozódik a készpénz, a vállalati költés nő, a tőzsde előtti szakaszokban pedig lényegében végtelen tőke áll a startupok rendelkezésére. A Marketwatch mégis azon kesereg, hogy az egész csak délibáb, mert a bankrészvényeket elkerülik a befektetők.

David Callaway (aki egyébként a MW főszerkesztője, tehát valószínűleg nem teljesen hülye) érvelésének lényege, hogy a tech vállalatok, azon belül is a meghatározó nevek közül is többen hiába számolnak be kiugró árbevétel- és profitdinamikáról, jócskán felülmúlva az elemzői várakozásokat is, amíg a bankszektor bénázik, és nem tud életet lehelni olyan tevékenységeibe, amiből korábban az elképesztő profitokat sikerült leakasztani. Szerinte ezek kellenének ahhoz, hogy elhihessük, hogy az amerikai gazdaság tényleg képes kilábalni a gödörből.

Főszerkesztő vagy sem, szerintem Callaway téved.

Az Apple olyan brutális növekedésről számolt be a tegnap közzétett gyorsjelentésében, hogy még a relatíve gyenge iPad-értékesítéseket is elhomályosította. A fő számok minden tekintetben szemkápráztatóak lettek, a bevétel 83 százalékkal, az egy részvényre jutó nyereség 92 százalékkal nőtt, és az előbbi 6 százalékkal, utóbbi viszont közel 20 százalékkal szárnyalta túl az elemzői várakozásokat. Az iPhone-ok értékesítése a várt 16,6 millió darab helyett 18,65 millió volt, és Macből is elment 3,76 millió darab (3,6 milliót vártak). Nem csoda, ha megrántották az árfolyamot a jelentésre, amivel nem mellékesen javarészben már beigazolódott a pár nappal ezelőtti óvatos jóslatom is.

Ha már tőzsdénél tartunk, ezután olvasd el az Intelről szóló reggeli bejegyzést is.

Egy újabb vicceskedős almás fotó az Apple-ről szóló poszt mellé... (Forrás: sxc.hu)

Jó alaposan kenterbe verte kedden az Intel az elemzők várakozásait a gyorsjelentésével, a bevétel terén közel 11 százalékkal, az egy részvényre jutó nyereség pedig több mint 28 százalékkal haladta meg a Wall Street-i konszenzust. Az árfolyam persze nem meglepő módon elszállt, az Intel szerdán is a mezőny élén állt az általános jókedvben. A jelentős mellélövésnek több oka volt, de a legfontosabb, hogy a PC-k piaca mégsem szottyadt annyira össze, mint ahogy a piackutatók jelezték. Legalábbis nem az Intelnél, és legalábbis nem ebben a negyedévben.

Tegnap jó alaposan odavágott az amerikai, meg úgy általában a világ tőzsdéinek a Standard & Poor's azzal, hogy az amerikai államadósság besorolásának kilátását negatívra változtatta. Hosszasan lehetne arról vitatkozni, hogy hogyan lehetséges egy globális hitelválság után (közben), hogy ekkora hatása legyen egy hitelminősítő szavának, pláne hogy olyan kérdésről van szó, ami mindenki számára ismert (ha nem az USA lenne, már évekkel ezelőtt megkapták volna a magukét), de ez van, ezt kell szeretni.

Forrás: sxc.hu