A mobilplatformok rövid történetének kétségtelenül egyik legfontosabb mérföldköve az Apple eheti bejelentése az új előfizetési rendszerről, ami minden korábbinál világosabban jelzi, hogy az iOs platform uraként jelentős szeletet akar lehasítani a platformon keletkező bevételekből. A legfontosabb cél viszont a bevételek helyett ezúttal is a gyorsan szaporodó versenytársak ellehetetlenítése az iPaddel szemben.
Forrás: sxc.hu
A "Nagy Nokia Hét" zárásaként hétvégén írtam egy terjedelmesre sikerült elemzést az új stratégia következményeiről és a Nokia kilátásairól. A teljes anyag a Portfolio.hu-n olvasható, itt nem szeretném megismételni, inkább csak kiegészíteni pár gondolattal. Az egyik legfontosabb következtetés persze már ott figyel a cikk címében: a Microsoft olyan megállapodást kötött a Nokiával, mintha megvásárolta volna a finn céget, csak épp nem kell az akvizíció árnyoldalaival is foglalkozni. Például tök mindegy neki, hogy a Nokia képes-e nyereségesen működni, egészséges növekedést felmutatni. A Nokia pedig a következő körből kimarad, és később is csak hatos dobással mehet tovább.
Megvolt a bejelentés, a legkevésbé meglepő verzió vált valóra: a Nokia a Microsofttal szövetkezik az okostelefonok világában, a Windows Phone lesz az elsődleges okostelefon-platform a Nokiánál, a Symbianból még amit ki lehet facsarni, azt kifacsarja a cég, miközben a WP szépen kiszorítja a piacról, a Meego pedig valamiféle jövőkutató, kísérleti projektté válik.(A részletekről érdemes elolvasni a Portfolio.hu ma reggeli részletes cikkét).
Végleg eluralkodott a Nokia-láz, én is be vagyok sózva alaposan, hiába próbálok nem foglalkozni vele, akármi is lesz a holnapi bejelentés lényege, a sztori mindenképpen a tankönyvek lapjaira kívánkozik majd. Nehezen elítélhető módon elsősorban az operációs rendszerek, platformok körül forognak a spekulációk, pedig az új stratégiában rengeteg egyéb komoly problémával kell megbirkóznia a Nokiának. Sőt, ha ezeket nem kezeli, teljesen mindegy, milyen platformmal vagy platformokkal képzeli el a jövőjét, mindenképp kudarcra van ítélve.
Bár volt már róla szó, néhány érdekes szempontot erejéig még érdemes foglalkozni a Nokia új stratégiájával. Az előző posztban csak a Nokia szemszögéből írtam a lehetséges forgatókönyvekről, a vállalat viszont nem szólótáncot mutat be, az egész történetet igazán érdekessé tévő nagyvállalati tangó szereplőit pedig egy nagyon fontos szempont fűzi össze: a más területeken elért sikereiket egyelőre nem tudták átmenteni az okostelefonok és a táblagépek piacára. A jövő pedig nagyban függ a Nokia mostani stratégiaváltásától.
Érdekes dolgok zajlanak mostanság a Nokiánál. A finn cég látszólag mindent elrontott az elmúlt években, amit csak el lehetett: az okostelefon-szegmensben szinte labdába sem rúg; az amerikai piacról lecsúszott; az operációsrendszerek terén teljes a zűrzavar; a profitabilitása borzalmas; az árfolyam a mélyben. Annyira rosszul fest viszont minden a vállalatnál, hogy az is elképzelhető, hogy ennél már csak jobb lehet. A szeptemberben kinevezett új vezérigazgató, Stephen Elop mindenesetre nagyon elszántnak tűnik, és a jövő héten kiderül, sikerült-e valami igazán tetszetős új stratégiát kidolgoznia az elmúlt hónapokban. Más választása nem nagyon van a vállalatnak.
Forrás: sxc.hu
A múlt héten végre lezajlott az internetes szektor egyik rég várt tőzsdei kibocsátása, a legnagyobb internetes tartalomgyár, a Demand Media pedig a remények szerint végre megnyithatja a jelentősebb technológiai kibocsátások előtt is az utat. Pedig a társaság nem kimondottan az internet Grál-lovagja: az üzleti modellje egyszerre tetszetős és dotkomlufi-ízű, a vezetője pedig a múltja alapján legalább annyira tűnik ügyeskedő szerencselovagnak, mint internetes gurunak. De így legalább tényleg érdekes a sztori.
Forrás: sxc.hu
Jurij Milner nem aprózza el, szemmel láthatóan teljesen le kívánja tarolni a Szilícium-völgyet, miután a legnagyobb sztorikba sok százmillió dolláros befektetésekkel már betette a lábát. Az orosz tech mágnás a korábbi nagyszabású akciói után most egyenként 150 ezer dollárt fektet a kaliforniai Y Combinator által gondozott start-up vállalkozásokba, összesen több mint 40-be, aminek többségével még egyáltalán nem is találkozott. A feltételek ráadásul szinte mesések, és hűen tükrözik Milner korábban látott befektetői filozófiáját. Az amerikai befektetők meg csak hápognak.
Van néhány sztori, amit tologatok egy ideje magam előtt, mert aktuális témák és/vagy az aktuális lustaság miatt nem jutottam hozzá, hogy írjak róluk, de elfelejteni sem akarom őket. Ilyen a most következő is, de pontosan ugyanannyira aktuális most is, mint amikor a figyelmembe ajánlott közvetlenül karácsony előtt (köszi, Viktor!). Különösen mivel a héten tőzsdére lépett a Demand Media a maga zűrös dotkom-időket idéző üzleti modelljével, és hasonló terveket jelentett be az „üzleti Facebook”, a LinkedIn is (mindkettőről lesz még szó a blogon). A tőzsdei kibocsátások viszont nemcsak a befektetőknek lehetnek hasznosak, hanem történetesen megmenthetik Kalifornia államot a pénzügyi összeomlástól.
Nem véletlenül foglalkoztatja aktívan a technológiai és a tőzsdei világot is az Apple, joggal találgatja mindenki, vajon képes lesz-e folytatni a menetelést még feljebb, vagy a több száz százalékos rohanásból muszáj visszafordulnia a részvényárfolyamnak. Jobban megvizsgálva a helyzetet, a legfontosabb kérdés mégis inkább úgy hangzik: miért honorálja a tőzsde a története közel legalacsonyabb értékeltségével a vállalatot, miközben minden várakozást és versenytársat felülmúló, brutális ütemben növeli profitját?
