Ha drámai felütésre vágynék, azzal kezdeném, hogy az örök túlélő Nokia év eleji kapitulációja után most a mobilipar talán még patinásabb szereplőjét takarítják le a térképről. Hová lesz a világ, a Motorola gyártotta az első kézben hordozható mobiltelefont a hetvenes években, és lám, kevesebb mint negyven évvel később arra csúf sorsa jut, hogy bekebelezi a Google!

De nem így kezdem, mert egyfelől semmi szükség színpadias nyavalygásra, másfelől meg a Motorola az elmúlt években sikeresen küzdötte le magát a tökéletesen jelentéktelen szerepig a mobilpiacon, így a részvényesek örülhetnek, hogy sikerült legalább a cégben lévő utolsó értéket szép áron (talán áron felül is) eladni. Ha jobban belegondolunk, az sem lehetetlen, hogy a Google szimplán bezárja a Motorola-boltot örökre. Mert nem mobilgyártót, hanem egy hatalmas könyvtárnyi szabadalmat vettek.

Kezdjük rögtön azzal, hogy leszögezzük: a Groupon alapítói az elmúlt évek egyik legnagyobb tréfájára készülnek a tőzsdei kibocsátással, nem számítva a tucatjával a Nasdaqra lépő kínai gagyikat. Hiába a nagy felhajtás, könnyen lehet, hogy a srácok elmérték a dolgot, legalábbis az IPO-hoz beadott dokumentumokat elemző pénzügyi világ úgy tűnik, nem kajálja meg a 20 milliárd dolláros szemfényvesztést. Ettől még persze simán összejöhet a varázslat, de ahogy egy tőzsdei témákban igen jártas barátom fogalmazott: „ha ennek ellenére őrjöngés lesz a papírért, akkor tőzsdére viszem az online sört”.

Adekvát mozgókép címlapkép helyett
 

Az elmúlt hetek egyik legnagyobb történése a tech szektorban kétségtelenül a LinkedIn tőzsdei kibocsátása volt, a társaság részvényei akkorát ugrottak az IPO (initial public offering, azaz elsődleges tőzsdei kibocsátás) után, hogy a dotkombuborék-hívők rögtön bizonyítottnak látták minden feltételezésüket. Pedig a LinkedIn-sztori sok érdekességet tartogat ugyan, és talán némi túllelkesedés is övezi, de semmivel nem vagyunk vele közelebb a Második Nagy Internetes Összeomláshoz, mint nélküle.

A lufi-illúzióra persze erősen rájátszik a bődületes árfolyamemelkedés, amit a LinkedIn részvényeinél láthattunk. A 45 dolláros kibocsátási árfolyam után egészen 122 dollárig is elszáguldott a részvény az első napon - bár a végére „csak” 109 százalékos emelkedés maradt -, és még pénteken is közel 90 dolláron zárt. A látszólag elsöprő kereslet ugyanakkor legalább annyira a mesterségesen alacsonyan tartott kínálatnak volt köszönhető, mint a hatalmas érdeklődésnek, ami igencsak zárójelbe teszi a lufipróféták baljóslatait.

A "Nagy Nokia Hét" zárásaként hétvégén írtam egy terjedelmesre sikerült elemzést az új stratégia következményeiről és a Nokia kilátásairól. A teljes anyag a Portfolio.hu-n olvasható, itt nem szeretném megismételni, inkább csak kiegészíteni pár gondolattal. Az egyik legfontosabb következtetés persze már ott figyel a cikk címében: a Microsoft olyan megállapodást kötött a Nokiával, mintha megvásárolta volna a finn céget, csak épp nem kell az akvizíció árnyoldalaival is foglalkozni. Például tök mindegy neki, hogy a Nokia képes-e nyereségesen működni, egészséges növekedést felmutatni. A Nokia pedig a következő körből kimarad, és később is csak hatos dobással mehet tovább.

A múlt héten végre lezajlott az internetes szektor egyik rég várt tőzsdei kibocsátása, a legnagyobb internetes tartalomgyár, a Demand Media pedig a remények szerint végre megnyithatja a jelentősebb technológiai kibocsátások előtt is az utat. Pedig a társaság nem kimondottan az internet Grál-lovagja: az üzleti modellje egyszerre tetszetős és dotkomlufi-ízű, a vezetője pedig a múltja alapján legalább annyira tűnik ügyeskedő szerencselovagnak, mint internetes gurunak. De így legalább tényleg érdekes a sztori.

Forrás: sxc.hu

Jurij Milner nem aprózza el, szemmel láthatóan teljesen le kívánja tarolni a Szilícium-völgyet, miután a legnagyobb sztorikba sok százmillió dolláros befektetésekkel már betette a lábát. Az orosz tech mágnás a korábbi nagyszabású akciói után most egyenként 150 ezer dollárt fektet a kaliforniai Y Combinator által gondozott start-up vállalkozásokba, összesen több mint 40-be, aminek többségével még egyáltalán nem is találkozott. A feltételek ráadásul szinte mesések, és hűen tükrözik Milner korábban látott befektetői filozófiáját. Az amerikai befektetők meg csak hápognak.

Nem véletlenül foglalkoztatja aktívan a technológiai és a tőzsdei világot is az Apple, joggal találgatja mindenki, vajon képes lesz-e folytatni a menetelést még feljebb, vagy a több száz százalékos rohanásból muszáj visszafordulnia a részvényárfolyamnak. Jobban megvizsgálva a helyzetet, a legfontosabb kérdés mégis inkább úgy hangzik: miért honorálja a tőzsde a története közel legalacsonyabb értékeltségével a vállalatot, miközben minden várakozást és versenytársat felülmúló, brutális ütemben növeli profitját?

Steve Jobs ismét betegszabadságra kényszerül, és határozatlan időre átengedi az Apple kormányrúdját jobb kezének, Tim Cook operatív igazgatónak, bár a stratégiai jelentőségű döntésekben továbbra is résztvesz - derült ki egy tegnap kiszivárgott belső emailből. Az amerikai tőzsdék hétfőn zárva tartottak ugyan, de az európai kereskedés révén azért van benyomásunk a befektetői reakciókról is: az Apple részvényei közel 7 százalékot zuhantak a rossz hírre, alaposan megtörve az elmúlt hetek-hónapok látványos menetelését.

Egyelőre nem tudni, mekkora a baj. Egyes vélekedések szerint az Apple és a News Corp. azért halasztotta el a kifejezetten az iPadre gyártott online magazin bemutatóját, mert Steve Jobs nem tudott volna résztvenni rajta, és ugyanezért nem jelent meg az Apple és a Verizon múlt heti közös bejelentésén sem. Ezek persze mind spekulációk, és ugyanilyen könnyedséggel lehetne eltérő indokokra alapuló sztorikat is összeállítani. A betegség híre mindenesetre alaposan megrángathatja az Apple árfolyamát, de középtávon kisebb a jelentősége a tőzsde számára.

Alaposan felülteljesítette az elemzői várakozásokat, és rekordévet zárt az Intel a héten közzétett gyorsjelentésével. A chipgyártó behemót a Wall Street-i okosok által várt 53 centes egy részvényre jutó nyereség helyett 59 centet produkált a negyedik negyedévben, ami minden korábbinál nagyobb, 11,5 milliárd dolláros bevétellel párosult. A menedzsment természetesen hiperoptimista, a kiválóan sikeredett 2010-es eredmények után még jobbat ígér 2011-ben. Pedig a cég elavult üzleti modellje komoly gondokat jelenthet akár már rövid távon is.

Azt az Intel is kiemelte a gyorsjelentéséhez kapcsolódó értékelésekben, hogy a cég jó teljesítménye a vállalati szegmensből, főként a szerverek számára gyártott mikroprocesszoroktól származott, miközben a korábban szintén nagyon fontos PC-piac stagnált 2010-ben. Ez önmagában fontos változásokat sejtet a vállalat piacain, hát még ha hozzátesszük, hogy a PC-ket egyre jobban szorongató okostelefonok és tabletek terén az Intel pozíciói egyelőre meglehetősen gyengék. Sőt, a társaság „hazai pályán” is kellemetlen szakítást volt kénytelen elszenvedni.

Megint felizzott a levegő a Facebook körül: egy nagy kalap pénzzel beszállt a Wall Street egyik legismertebb bankja, sőt, erre biztatja a legtehetősebb ügyfeleit is, a tranzakció ráadásul hivatalosan is 50 milliárd dollárra értékeli a vállalatot. Ezzel egy időben napvilágot láttak újabb bevétel- és nyereségadatok, és egyes vélemények szerint elérhető közelségbe került a tőzsdei kibocsátás is. Eközben az amerikai tőkepiaci felügyelet vizsgálatot kezdett a Facebook ellen, zajlik tehát az élet rendesen.

Mielőtt jobban belemegyünk, idézzünk csak fel röviden két sztorit a Goldman Sachs közelmúltbeli történetéből! (1) A bank jó alaposan megszedte magát az amerikai hitelválságban 2007-ben, amikor közvetlenül az összeomlás előtt azok ellen az értékpapírok ellen fogadott, amiket közben a saját ügyfeleinek adott el. (2) A bank szépen keresett a görög kormány számára készített összetett derivatívákon is, amelyeknek hála a világ szeme előtt egészen tavalyig rejtve maradhatott az ország elképesztő államadóssága.

Szimpatikus, nem? A botrányok miatt egyébként a Goldman az ötödik leginkább utált vállalat volt az Egyesült Államokban 2010 végén. Na, ők tűntek fel most a színen a Facebooknál.